Valami varázs: Kovács Gergely a WSSz társulatából

"És milyen az élet Szombathelyen?", teszi föl a kérdést ifjú kollégájának, Kovács Gergelynek Vass Szilárd a Cafe Frei pódiumán. Ez a SzínházSzerda, ismét sok érdeklődővel. Hát hogyne, amikor a WSSz-társulathoz legújabban csatlakozott színész válaszol, akit a december 7-én esedékes Kézről kézre-premieren láthat először a szombathelyi kőszínházi közönség. Aztán majd jön a Jeles-előadás, és jön a Portugál.

Szóval milyen az élet Szombathelyen? "Amikor kedden éjjel egy órakor senki nincs az utcán, úgy érezhetem magam, mint az utolsó ember a Földön - és ebben van valami varázslatos." Gergő szerint előbb-utóbb úgyis mindenki megunja a fővárosi zsúfoltságot.

Kovács Gergely: Egy utazó ember, aki kijelölte a célt. Fotó: Benkő Sándor

Egyébként Budapesten született ("Rákoscsaba - Újtelep, hogy lehet egy településnek ez a neve?"), a nevezetes drámatagozatos Vörösmarty Mihály Gimnáziumban érettségizett, aztán a Nemzeti Színház stúdiójában töltött el egy évet, Jordán Tamás, Molnár Piroska, Valló Péter, Benedek Miklós keze alatt.

"Eleinte örültem, ha szóltak hozzám. Eddigi életem legjobb korszaka volt, rengeteget tanultam." Vagyis az első színművészetis próbálkozás az első rosta után véget ért, de az akkor felvételiztető Gálffi László nem felejtette el: azt üzente, még föltétlenül látni szeretné, és fontosnak tartja, hogy valamiképpen ne kallódjon el. Szép gesztus, nem?

Kallódásról szó sincs, és a pálya tulajdonképpen még csak most kezdődik: másodszorra a színművészetis felvételi is sikerült, Gergő az idén diplomázott Máté Gábor és Dömötör András osztályában. És már az alaptétel is világosan működik: "Amiben jól érzem magam, abban boldog leszek, és akkor boldog lesz a közönség is."

Szombathelyen az augusztusi karneválszínházi előadásban debütált: a szabadtéri Átváltozásokat Andy Hefler rendezte, improviázációs színházi alapon. Gergő azt mondja, különösen a felkészülés volt komoly élmény: "Az lett volna a legigazibb vállalás, ha tisztán improvizáció lett volna az összes előadás. Ehelyett elkezdtünk összerakni egy szép, szabályos bemutatót."

A SzínháSzerda-beszélgetés után Szilárddal együtt Feydeau-próbára siet, aztán nemsokára megkezdődik A félkegyelmű próbafolyamata Jeles Andrással: "Kíváncsi vagyok, szeretnék figyelni meg tanulni."

Semmit nem csinál félgőzzel (ezért aztán hobbija sincs, legfeljebb a boksz, felszabadító levezetésnek), viszont szeret mindennek a végére járni. A színház vajon alkalmas terep-e arra, hogy a dolgok végére járjon az ember? Gergő azt mondja, "ha van egy-két jó munka meg jó találkozás, lehet belőle utazás".

Hát akkor jó utat! Háttérnek hozzá azt a kicsit rapes, kicsit brooklyni muzsikát, amelyet Gergő a SzínházSzerda-délutánra is magával hozott: "A szöveg nem ereszti bő lére magát. Egy utazó ember beszél, aki kijelölte a célt."

Kovács Gergely feltűnik Deák Krisztina Aglaja című új filmjében is: "Három éve készült el, az első film, amiért fizetést kaptam. Hidrogénszőke hajjal én voltam Ónodi Eszter menedzsere; kis kölök. Annál is tapasztalatlanabb voltam, mint amilyen most vagyok. Boldog voltam, hogy benne lehetek."