Kálmánchelyi Zoltán és Vass Szilárd vendégjátéka a csepregi iskolában

Németh Andrea tanárnő mindig a legjobbak közül válogat, amikor gyerekeknek, kamaszoknak való előadásokat keres. Természetesen az utóbbi a nehezebb kategória: az életkori sajátosságok, de a kínálat okán is. És a kettő talán összefügg: a kamaszokat nem könnyű megfogni. De akadnak, akiknek sikerül a mutatvány. Vagy azért, mert olyan érzékeny pontokra tapintanak rá, amelyek érintése fájdalmas - éppen ezért szükséges; vagy azért, mert könnyed és szórakoztató eleganciával mutatják meg tehetségüket. Ez utóbbiak közé tartozik a Kálmánchelyi Zoltán – Vass Szilárd duó. A Weöres Sándor Színház két színésze azért kapott meghívást a csepregi iskolába, hogy bebizonyítsák: az irodalom nem a kötelező feladatok rémével fenyegető tantárgy, hanem izgalmas találkozásokat ígérő eleven lény. Németh Andrea ismét jól választott. Az ifjú közönség csütörtökön délután az iskola (kissé visszhangos), viszont barátságos és derűs aulájában – ahol az üvegtetőn át mindig benéz az ég, mint egy Jeles András-előadásban – az első perctől kezdve ragyogó arccal, figyelő szemekkel ment bele a játékba.

Irodalmi szösszenetek, csepregi vendégjáték. Vass Szilárd és Kálmánchelyi Zoltán - két pillanat a nagyívű Fagylaltmonológból. A folytonos színházi szöszölés legújabb eredménye, a Ripacsok meghívást kapott a budapesti Spinoza Házba: ott márciusban lesz a premier. Fotó: Szendi Péter

Az Irodalmi szösszenetek a WS Színházban már sokszor kipróbált, mindig alakítható, fejleszthető „szösz-parádé" legújabb változata. Elvégre a szösz („pihe, porcica, radírkosz, takaróról levált aprócska pamacs" stb.) alapvető tulajdonsága, hogy ragad, tapad, sokasodik. És ha csak azt mutatja meg a színház iránt érdeklődő gyerekeknek, hogy egy színész mire lehet képes a hangjával, a testével, a lényével, már megérte. Kálmánchelyi Zoltán és Vass Szilárd gyakorlatilag mindenre. Nemcsak külön-külön, hanem együtt is: az összjátékra (itt a mozgás, ott a hang) külön érdemes odafigyelni. Persze ehhez még ott vannak a versek, és más irodalmi apróságok. Pl. a Walesi bárdok kb. húsz hangra, Galla Miklóstól Latinovits Zoltánon át Szerénkéig (akarom mondani Váradi Hédiig). Miféle szerkezetet hordhat Kálmánchelyi Zoli a torkában. Az instant Walesi bárdokból csak egy-egy szó hangzik el – és lám, mégis érthető. Vajon meddig lehet ezt a húrt feszíteni? Darvas Szilárd Fagylalt-monológja diadalmas nyári napsütést idéz - február utolsó napján sincs okunk panaszra. Ki hitte volna, hogy Arany Jánostól a Családi kör valódi hangorkán: Vass Szilárd versmondását Kálmánchelyi Zoli az aktuális hangeffekttel támasztja alá. (Mondjuk zúg, mint éji bogár,) Shakespeare-t lemondó össznépi sóhaj fogadja – „dráma, óóóó!" –, de csak azért, mert még nem tudják, mi az a Szörfszínház Sziszi az összes szerepet magára veszi a Rómeó és Júliából – úgy ugrál a szövegben, ahogy Zoli parancsolja a lámpa helyett távirányítóban lakozó korszerű dzsinnek. Nem maradhat ki a Mama: ahogy József Attila versét a hullámzó magnótekercs ritmusára, tónusváltásaira Kálmánchelyi Zoli megtanulta. A mai gyerekek tudják még, hogy mi az a Tesla? A csepregiek most azt is megtanulták

A két szöszölő pedig a végén igazán megérdemelte a híres csepregi csokis fánk-kóstolót. (Németh Andrea azt mondja, a gyerekek másnap lelkendezve mesélték az élményeiket. Az előadás ezek szerint megragad az emlékezetben is. Mint a szösz.)