Weöres-díszbemutató készül Szombathelyen

Weöres Sándor különleges tünemény - nemcsak a költészetben, hanem a "drámaköltészetben" is: sokrétű, filozofikus, ízes, gyönyörű  és "mesebeli", vagy inkább mitologikus színpadi művei nem könnyen adják meg magukat a színháznak. Nem csoda, hogy ugyancsak ritkán színre kerülő "kvázi római kori" tragikomédiája, a Szent György és a Sárkány  szombathelyi centenáriumi díszbemutatóját nagy várakozás előzi meg. De így volt ez mindig: az 1965-ös darab ősbemutatóját 1972-ben a kaposvári Csiky Gergely Színházban tartották.  Azt a  kaposvári  előadást Zsámbéki Gábor rendezte, aki aztán az  ezredfordulón a budapesti Katona József Színházban is színre vitte az Octopus-kultusz bukásának - és más formában való továbbélésének - történetét;  ebben  a máig érvényesnek tartott előadásban  szintén  Fekete Ernő játszotta a Sárkányt legyőzni Jézus nevében  induló címszereplőt, Giorgiót.

Weöres  közelgő 100. születésnapja  kötelezettségként rója a róla elnevezett színházra valamely művének bemutatóját, de a keddi Octopus-olvasópróbán   Valló Péter bevezetőjéből kiderült: másról, jóval többről lehet itt szó, mint kötelességteljesítésről. A rendező úgy véli, az Octopust "tokkal-vonóval a 20. század magyar történelmének eseményei ihlették". Vagyis Weöres igenis saját, megélt történelmi tapasztalataira alapozva (Szálasitól Rákosiig) vonta le a tragikomédiában  testet öltő következtetést, miszerint "a hülyék hatalma  helyett  kis megingással a hülyék hatalma jön"; az embernek pedig nem kell az  "engedésen" alapuló eszmerendszer, az embernek a diktatúra kell. Elvégre a  tavaszünnepen szűzáldozatot követelő Sárkány is csak akkor létezik, ha vannak, akik hiszik:  ki tudja,  a Sárkány-szentély tojásában mi van,  van-e valami.  Az értelmetlen, üres világban   egyetlen lehetséges érték marad, a szerelem: "Ezt a szemléletet - amelynek nagy magyar irodalma van - Lauro első pillantásra hedonizmusnak tűnő felfogása képviseli".

Valló Péter szerint a színdarab  tragikumát ("futószalagon halnak az emberek") különös életszeretet színezi át. És hogy milyen fantasztikus   nyelven szól, már az olvasópróbán kiderült: "(...) Nagy Cannidas király, mit válaszoljak? Ha azt mondom, szűz vagyok: méltán hiheted, olyan erényt vallok magaménak, ami már nincsen. Ha azt mondom, nem vagyok szűz: hátha csak a sárkánytól akarok menekülni. Akármit feleljek, ki a megmondhatója, igazat vallok-e?"