Keserü Ilona és tanítványai közös tárlatát tovább akarják vinni

Kossuth-díjas festőművész, a pécsi egyetem Képzőművészeti Mesteriskolájának alapítója és 1991-től professzora, tavaly ősszel volt nyolcvan éves. Tanítványai egy közös, nagyszabású kiállítással tisztelegtek a mester előtt Nyilas Márta, Gyécsek József és Oroszy Csaba ötlete nyomán. A tárlathoz melyet Johan van Dam rendezett igényes katalógus is készült, amely hűen visszaadja a rendezés elveit: sem Ilona képei nincsenek elrejtve a tanítványok képei között, sem a tanítványok alkotásai nem bújnak meg Ilona művei között ahogy a kiállítás címe ígéri, valóban párhuzamokat és találkozásokat látunk. Ugyanígy a katalógusban is, annyi változással, hogy ebben olyan művek is szerepelnek, amelyek a tárlatban nem, hogy erősítsék a kifejezni szándékozott művészeti dialógust a mester és a tanítványai között.

Johan nem volt rest, minden tanítványt felkeresett, hogy miután Ilona műveit áttekintve összegyűjtött témajelölő fogalmakra mint gubanc, körök, nyers vászon, női lét náluk is rákeressen, és megtalálja a legjobb párhuzamokat.

Keserü Ilona műhelye, sőt ha lehet mondani: iskolája is ilyen, mint a tárlat, párbeszéd jellegű.: a keze alól nem kis Keserü Ilonák kerültek ki, hanem önálló gondolkodású, szabad képzőművészek, akikre nem telepedett rá, hanem hagyta őket szabadon lélegezni. Azzal segített nekik kibontakozni, hogy beszélgetett, és beszélget velük a maig napig is.

Keserü Ilona színtani és fénytani kísérletei, festői problémákra adott válaszai hatottak a hallgatók útkeresésére, ez a hatás látható a képtári tárlaton és a szép katalógusban. Művészetük kölcsönhatását mutatja fel ez a tárlat, melyben az egyes témafelvetésekre adott festői megoldások a tanár és tanítvány viszonyát is megvilágítják.

Láthatjuk, hogy a mester több évtizedes pécsi oktatói munkája mennyire meghatározó a mai fiatal festőgeneráció számára.

Ilona 2013-ban a Magyar Festészet Napja alkalmából életműdíjat kapott. A tanítványai kezdeményezésére létrejött szombathelyi kiállítás is egy életműdíjszerű elismerés a Szombathelyi Képtár büszke arra, hogy ezt itt rendezhették meg , országos viszonylatban is egyedülálló, milyen tisztelettel és szeretettel veszik körül Keserü Ilonát egykori növendékei. A tárlatot értékelve Fábián László művészeti író a finisszázson elmondta: Ha egy ilyen hatalmas területen ennyi munkával találkozunk, egy idő után rájön az emberre a fáradtság. De itt ez nincs, fel vagyok dobva. A tárlatnak súlyossága mellett van egy üdesége, frissessége, szín-ereje , ami a befogadót hajtja. A szín-erőre nekem is szükségem van.

A művészeti író hozzáfűzte még: Mindig az a legnagyobb veszély, ha a mesterek rányomják a bélyegüket a tanítványokra. Barcsay Jenőnek is az tetszett, ha sok kis Barcsay-képet látott viszont. Az ilyen típusú mesterek saját magukat akarják utánoztatni. Azt hiszik, hogy ők ismerik az egyedül üdvözítő utat. Ilona nem ilyen.

Egy presszió volt: az olajfesték használatával kapcsolatban. A pigmentek intenzitása az olajfestéssel valósul meg. Jó lenne, ha a képeket 100 év múlva is úgy lehetne látni, ahogy megfestették őket mondta Keserü Ilona, elmesélve, hogy a tanítványok egymástól is sokat tanultak, a mesteriskola közös létezés volt. Ilona egyik mestere Martin Ferenc volt, aki azt írta neki 1976-ban: Bárcsak megmaradna az a csillag a fejed fölött 20-30 évig.

A csillag megmaradt, és az alkotói mellett egy gazdag tanári pályát is vezetett, megvilágított.