Három autodidakta művész képei

Az alkotók a kőszegi Csók István Művészkör tagjai. Az optimista kiállítás nagy számú barátokból és ismerősökből álló közönséget vonzott, Pulay Teréz és Neszmélyi András muzsikáltak a megnyitón. Torjay Valter művészettörténész, festőművész köszöntőjében elmondta: jobban nem is lehetne ünnepelni, mint ragtime-ot hallgatva és három olyan festő képeit nézegetve, akik jókedvükben, örömükben festenek.

- Az autodidakta festészetet az 1800-as években a nemesi körökben művelték (például a grófkisasszonyok mindennapjaihoz úgy hozzátartozott a festés, mint a kézimunkázás), fokozatosan került át a polgársághoz. Kevesen tudják, hogy a neves festőművész, Rippl-Rónai József testvére, Ödön hozta össze a kaposvári múzeumot, aki egy állomásfőnök volt. Ezt teszi a művészetszeretet -mondta Torjay Valter.

Sorra véve az Oladi Galérián kiállító alkotókat, Szabadfi Mariannát temperamentumos festőnek nevezte, aki ugyanakkor képes a finom részletek kidolgozására, mert rendkívüli analitikus megfigyelőképessége van. Specialitása a virág, az akvarellektől az olajképekig otthonosságot tud adni a környezetének. A vörösboros álom című képét például különböző növények nedvével festette az őskorban festettek így.

Szabadfi Marianna, Tölgyesi Ildikó és Zsarnai Sándor az Oladi Galéria kiállításmegnyitóján (Fotó: Szendi Katalin)

Tölgyesi Ildikó is szeret virágokat festeni, de nála nagyobb szerepet kap a táj, szépen traktált képei különböző helyeken, különböző időpontokban készülnek. Ugyanúgy téma lehet számára egy erdélyi behavazott falu, mint egy ablakban álló hölgy vagy egy mezőrészlet.

Zsarnai Sándor karakteres, markáns festő szabadidejében, különben mérnök. Egyéniségének lírai részét viszi át a vászonra, figuratív, realisztikus képeire. Kolorisztikus alkat, alkotásain itt-ott lamentálás látszik, az alkonyi és a hajnali képeken pedig fel-felbukkan a titkok elgondolása.

Mariann és Ildikó tandemje Sándorral trióvá szélesedett és remélhetőleg nem csak erre az egyetlen kiállításra.