Fényes könyv

Súlyos könyv: nagyrészt a II. világháborúban – és előtte, utána – játszódik. A szereplők főleg „Békés megyeiek, nők és férfiak, magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók – ettől is függően veti őket a történet az öldöklés, a kényszermunka, a fogság vagy az áttelepülés közép- és kelet-európai helyszíneire. Eközben szeretnek és csalódnak, áldozattá vagy tettessé is válnak, elbeszélnek vagy fényképeznek – és vannak, akik nem térnek vissza többé". A fotográfia Závada Pál számára nyilván már szociológusként fontos volt, aztán a fotók szépen, lassan beköltöztek a szépirodalmi munkáiba, szerepet kaptak már a Jadviga párnájában is, hogy A fényképész utókoráról ne beszéljünk. És most itt van egy igazi „képeskönyv": fotó és szöveg, egymás fénytörésében. Egy regényben persze semmi sem „természetes", mert minden „meg van csinálva" a mesterség szabályai szerint. De pont ezért csak egy regény képes fölmutatni az emberi arcot abban a természetes fényben, amely kegyetlennek is tűnhet, mert mindent megmutat szépítés nélkül. Hunyorogni lehet, de nem sokáig. Szemet hunyni tilos, az végzetes következményekkel járhat.