Húszperces kaland

Az esti próba szünetében arról is beszélgetünk, vajon mi az oka annak, hogy ezt a közel húszperces művet olyan ritkán adják elő a hazai koncertpódiumokon. A művész szerint különös, kísérletező darabról van szó, amelyet a svájci származású francia zeneszerző a harmincas évek első felében komponált.

- Ez egy kicsit hanyagolt, nem túl hosszú darab. Kadencia nélkül körülbelül csak tizennyolc perc. Az egyébként jó kérdés, hogy vajon miért nem szeretik. (nevet)

Megkérem Perényi Miklóst meséljen kicsit arról, miben rejlik a darab különlegessége. Azt mondja: jellemzően az eredetiség adja meg a sajátosságát.

- A tételek szépen egybefonódnak. Ez a mű egyfajta kísérlet is a dzsessznek az integrálására. Ez a technika a nagyon különböző - mondhatnám úgy is - homlokegyenest más hangulatoknak az együttes megszólaltatását is eredményezi. A darabban ez egyébként a legutolsó részben hallható a leginkább.

A versenymű születésének idején ez mindenképpen üdítő újdonságnak számított, noha voltak persze ehhez hasonló törekvések más zeneszerzőknél is. A művész szerint Honeggernél az az érdekes, hogy a témák - és azok feldolgozásának - összefűzése milyen különleges kompozíciós munkát eredményez.

A Savaria Szimfonikus Zenekart Kocsis Zoltán, zongoraművész, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója dirigálja a koncerten. A repertoár összeállításánál a Honegger-mű több okból vált indokolttá. Egyfelől, hogy ritkán játszott mű, másfelől, hogy Perényi Miklós írt hozzá kadenciát.

- Talán azért is akartam eljátszani a darabot újra, mert a szerzői szándék szerint itt ajánlott egy fakultatív kadencia. Írt már egyet Maréchal is, amely kicsit kisebb terjedelmű és írtam én is egy alternatív változatot, amelyben felhasználom a mű témáit. A mű belsejében lesz majd hallható. Ez is szempont volt akkor, amikor közösen úgy döntöttünk, hogy ez a mű is megszólaljon a hangversenyen. Bartók Concertoja, és a Kocsis-Liszt-mű mellett.