Jazzcsemegék vacsorára

Fiatal zenészeké volt előbb a színpad, majd a Mereneu Project következett. Az együttes minden tagja más nyelvet beszél, az a zenei nyelv viszont közös. Egyfajta jazzburleszket hallottunk sok filmszerű elemmel, tempóváltásokkal, hirtelen halkulásokkal, fortissimókkal. A felállás is érdekes: a dob-basszus-gitár alkotta alapra hattagú fúvóskórus (amely gyakran cserélgette hangszereit, előkerült a klarinét és a fuvola is) tette fel a szólamokat. Itt aztán volt tradicionális jazz, tangó, polka, amit csak el lehet képzelni. Szokatlan és nagyon összerakott produkciót láttunk szenvedélyes improvizációkkal, fényes fúvósjátékkal.

A Gadó-Fenyvesi-Barcza-Balázs Quartet is sokat ígérő felállásban mutatkozott be: két gitár, bőgő és dob. A műfaj szintén meghatározhatatlan. Néha kakofóniáig sűrűsödött a négy hangszer együttes játéka, máskor finom, tiszta, a reneszánsz zenéből kölcsönvett - és kissé átalakított - harmóniákra épült a kompozíció. A gitárosok sok effektet használtak, amivel még jobban elvarázsolták, ködösebbé tették a hangzást. Bár mindegyikük kiváló muzsikus, Balázs Elemér dobolását és Gadó Gábor rendkívül eredeti gitárjátékát külön ki kell emelni. Az est sztárzenekara, a Monty Alexander trió volt. A kiváló amerikai zongorista szintén több stílusban játszik, muzsikájában felismerhetők voltak időnként a nagy elődök motívumai, de reggae-elemek is. Hamar szembetűnővé vált, hogy a végtelenségig kidolgozták a kompozíciókat: szinte együtt lélegzett a dob, a bőgő és a zongora. Óriási dinamikai váltások kísérték a koncertet, ami mindig bejön, de ezen kívül voltak olyan zenei elemek (dobogás, dönnyögés a zongoraszó mellé) is, amelyeknek igazán nem volt tartalmuk, kifejezetten hatásvadász fogások. A siker azonban kétségbevonhatatlan volt, de akadtak, akik szerint inkább Gadó Gábort kellett volna a koncert végére tenni.