2014.07.30. 09:00
Hihetetlen vonzereje van Baberkoff Anikónak és a Cáki Udvarnak
Cák - Az év nagyobbik részében Németországban élő Baberkoff Anikó muzsikus, zenepedagógus, már a 21. nyáron látja vendégül a világ négy égtája felé szétszóródott rokonait, barátait, és a környék művészetkedvelő közönségét cáki házában, hogy elsősorban zenével szerezzen nekik örömöt.
Az elmúlt két évtized során fogalommá vált a Cáki Udvar, és benne a Művészetek Kertje. A környékről, főként Kőszegről érkeznek a rendezvényekre vendégek.
Baberkoff Anikó 1993 őszén vásárolta meg a falu főutcáján álló parasztházat, amelynek az újjáépítése négy éven át tartott. Az akkor még zenepajtának nevezett hangversenyterem megnyitója 1998 októberében volt, aztán 2001-ben megépült a szabadtéri színpad, amely valójában egy cáki kőből emelt mini amfiteátrum. Két év múlva a kis kávézó, majd táncterem is létrejött.
A múlt héten, gróf Nádasdy Borbála legutóbbi könyvének bemutatójára nagyon sokan összegyűltek Cákon. Itt a vendégeket köszönti Baberkoff Anikó, a zongoránál Gráf Zsuzsanna karnagy. Fotó: Némethy Mária
Az 1956-ban Magyarországról elment, Zeneakadémiát végzett Anikó Németországban lett zenepedagógus. Tanítványai, barátai járnak el hozzá Cákra örömzenélni. Ez nemcsak divatszó itt, hanem szó szerint így igaz: örömmel jönnek, örömmel zenélnek, mert hihetetlen vonzereje van Baberkoff Anikónak és a Cáki Udvarnak is. 1998 óta fellépési díj nélkül, kizárólag a zene iránti szeretetük és lelkesedésük hozott Cákra szerepelni 115 fellépőt. Köztük kórusokat, kamarazenekarokat is. De találkozhatott a közönség itt igazi csemegeként Törőcsik Marival, Schäffer Erzsébettel, vagy olyan kórussal, mint a Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Angelica leánykar, avagy a múlt héten lelkes, nagy nézősereget vonzó gróf Nádasdy Borbálával, a gyönyörű hangú Megyesi Schwartz Luciával, aki 1994 óta a Magyar Állami Operaház tagja. De jártak már nála Cákon képzőművészek is. Kiállításukkor a muzsika „csak" ihlető volt.
Nagy varázsa van Baberkoff Anikónak, aki legközelebb, augusztus elején nemzetközi szemináriumot szervez zömében külföldről érkező zenetanároknak. Mert Friedrich Klausmeierrel együtt azt vallja: „Manapság, a mi embertelenül agyongépesített korszakunkban van égető szükség arra, hogy a zene kifejező és formáló erejét, mintegy a humanizmus forrását újjáélesszük és továbbfejlesszük."
