Kultúra

2014.08.05. 14:50

WSSZ Párizs, ahol nem áll meg a nászmenet

Szombathely - Egészen komoly ma már a nyári színházi szezon a megyeszékhelyen. Traviata, Rómeó és Júlia Karneválszínház. Ez utóbbi lesz a leghosszabb széria.

Ölbei Lívia

Az Iseumi Szabadtéri Játékok a Traviatával indított, most következik a Rómeó és Júlia-show. Közben pedig – már július közepe óta – WS Színházban próbálja a karneválszínházi társulat az Olasz szalmakalap című francia bohózatot. A színészek a jövő héten veszik birtokba a karneválszínházi előadás helyszínét, a Megyeháza-udvart; bemutató 16-án. Úgyhogy a helyzet tényleg fokozódik.

Réthly Attila rendező, pedig nem hiába beszélt arról, hogy a bohózat nem is olyan könnyű műfaj: a délutáni próba, amelyre benéztünk, fényesen bizonyítja, hogy itt aztán minden pillanatot tűpontosan meg kell tervezni. Hogy aztán a közönség számára magától értetődőnek és olajozottnak tűnjön az egész. És persze az is legyen. A szerző, Eugene Labiche színészt és rendezőt egyaránt jól megdolgoztat: ránk zúdít egy népes vidéki nászmenetet, amely meg sem áll a – boldog?, nem boldog? – végkifejletig. Félreértés félreértés hátán, csak az a drága firenzei szalmakalap (pipacsokkal!) nincs sehol. Vagy mégis?

Hétfőn délután éppen Fadinard, a szalmakalapot üldöző vőlegény – Hajmási Dávid – lakásának ablaka alatt tobzódik az őt, Fadinard-t üldöző násznép. Az éjszakai „lics-locs"-jelenet előtt a Tizedes okítja Tardiveau közrendőrt: „Maga itt járőrözik, és akit lát, előállítja." De milyen indokkal? „Ha hangos – csendháborítás, garázdaság. Ha viszont halk – bűncselekmény előkészítésének alapos gyanúja." Tardiveau – Balogh János – újra és újra elhangzó végszava úgy szól, hogy „nehéz lesz. Megfigyeltem, az ártatlanokkal van a legtöbb baj". Itt kell megjegyezni, hogy a Labiche-bohózat friss fordítását Hamvai Kornél jegyzi, tele apró finomságokkal. A násznép – a menyasszony apját játszó Mertz Tibor vezetésével – fölajzott állapotban van, ráadásul a nyolc taxit is éppen elküldték, úgyhogy Tardiveau emelheti a tétet: „Csendháborítás lesz ebből." Vagy garázdaság. Csak az édesdeden öreg és ágyúsüket Vézinet-t – Jordán Tamást – nem lehet kizökkenteni: „(...) Nagy sötétség, azt se tudom, hol vagyok.

Erre beleszaladok a famíliába. Én nem tudtam, hogy álmomban esni fog (...)." Réthly Attilának ezen a ponton víziója támad: azt kéri, hogy Tardiveau járőr szépen, lassan indítsa el a kerekekkel fölszerelt padot a színpad hátteréből az előtérbe. A padon üldögélve Vézinet a párizsi harmonikás, Peltzer Géza vállára hajtja a fejét. A véletlenek szép összjátékának köszönhető, hogy ezekben a percekben pont Herrer Pál Álomkeringője szól. Peltzer Géza azt mondja, azért örül különösen ennek a feladatnak, mert így fölidézheti szeretve tisztelt harmonikatanára, Herrer Pál emlékét is. Budapesten anno a Marcibányi térre járt hozzá harmonikaórákra. Úgyhogy amikor Réthly Attila „zenei ajánlatokat" kért ehhez a vérbeli francia bohózathoz, számára egy pillanatig nem volt kétséges, hogy Herrer-szerzeményeket is hoz. Herrer Pál ráadásul évekig élt Párizsban, nemcsak játszott, hanem komponált is – de szerzeményei nem jelenhettek meg a saját neve alatt: nem volt francia állampolgár. A karneválszínházi előadásban most ő is visszatér Párizsba: a nászmenet meg a közönség boldogan zúdul utána.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!