A Cirókából és a mirákulumból megszületik az ünnepi muzsika

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ciróka nevű kőszegi zenekar. Amerre járt, ahol föllépett, megcirógatta a közönség szívét, kaput nyitott kelet meg nyugat, egyik lélek meg a másik között. (Könnyű sóhaj, de régen volt. Mintha most lett volna.) Telt, múlt az idő, a Ciróka ment, mendegélt, játszott és zenélt; játszott és zenélt, egészen addig, amíg hopp: szétszéledtek a muzsikusok, búcsút mondtak egymásnak.

De a közönségnek egyszer csak elkezdett hiányozni a cirógatás, és a zenészek se tudták mire vélni azt a furcsa kis ürességet, ami a szívükben támadt a Ciróka helyén. Nem volt mit tenni: meg kellett alapítani a Ciróka kistestvérét, a Cirákulumot, amely mintha tényleg a csodából (latinul: mirákulum) és a simogatásból, vagy talán a cirmos dorombolásából született volna meg, kandalló mellett, csengettyűszóra. Vagy inkább a triangulum édesen visszhangzó hangjára, amely az együttes nevének hangzásában is meghívja nekünk a karácsonyt. Mert azóta a Cirákulum minden évben megteremti az ünnepet: adventidőben a zenészek összejönnek, színre lépnek. Megzenésített versek, karácsonyi dallamok, mosoly és könny (ha egyszer csak eszünkbe jut, hogy valaki útra vált belőlünk), nagy fölszabadultság és félrenézéssel, torokköszörüléssel palástolt kis megilletődöttség.

Cirákulum volt, Cirákulum lesz. Gelencsér Ildikó, Török Miklós és Trifusz Péter az együttesből. Fotó: VN archív

Az idei Cirákulum-koncert december 13-án (szombaton) 18 órakor kezdődik a Jurisics-vár lovagtermében. A belépés ingyenes, adománnyal érkezni szabad. A koncert szünetében szokás szerint: batyus büfé. Ki mit hoz, beadja a közösbe – így lesz az ünneplés is közös és jóízű. Ahogy azt a Kőszegi Várszínházban megszokhattuk, legyen nyári évad vagy téli szezon.

Ciróka, Cirákulum, mirákulum, cirógatás, dorombolás, triangulum. Gitár, furulya, bőgő, meg amit akartok. És főleg: Gelencsér Ildikó énekel, angyalhangon. (Nem mintha nem tudnánk, hogy földre szállt angyal, inkognitóban.)