Hujber Ferenc: „Nyolc lábat növesztek”

„Ne viccelj, hát persze hogy nem egy vendégjáték a sok közül. Már most tudok legalább húsz olyan ismerőst, aki a kedvemért nézi meg A kaktusz virágát az MMIK-ban. Azt nem mondom, hogy izgulok, de nagyon-nagyon szeretnék jó lenni, tetszeni a közönségnek.”

A hangja és a tónusa után ugyanaz a csibészes, csillogó szemű kölyök, aki tíz-tizenöt éve volt, pedig azóta sok víz lefolyt a Dunán, sőt: a Perinten meg a Gyöngyösön is. Elmúlt negyven, folyamatos rohanásban van. Az egyik pillanatban még Hal a tortán-felvételen kell megjelennie (és hogy itt se maradjon ki a szombathelyi colour locale, jegyezzük meg: a főzés-vendéglátás rejtelmeiben anno a híres Orlayban merült el), a másik pillanatban már újabb főszerepet próbál a Bánfaly Stúdióban: „Ez a 'londoni szextett' Gesztesi Karcsival, Verebes Lindával, Száraz Dénessel.” A „bulvár burleszknek” aposztrofált amerikai vígjáték teljes címe úgy szól, hogy „Ma estére szabad a kecó, avagy a londoni szextett”, fordítója Hamvai Kornél. (Volt egyszer Hujber Ferinek egy nagy futása, amikor meg sem állt Londonig, de aztán – ahogy ő fogalmazott – nagy örömére visszafogadta a színésztársadalom, megmaradt „partiképes színésznek”.)

Hujber Ferenc és Bánfalvy Ágnes (Fotók: Bánfalvy Stúdió)

Mindent összevetve köszöni, jól van, csak „hullafáradtan”. Hiába: „Két gyerek az már két gyerek.” Noel után az ősszel megérkezett a kislánya is, Noa. „Cynthiával mindent mi magunk csinálunk otthon, most aztán főleg megpróbálok vigyázni arra, hogy a napi munka ne váljon mókuskerékké, és mindig elég időt töltsek a családommal. Közben dolgozom, sportolok, gyereket nevelek, tervezgetek. Csomó projektet szeretnénk elindítani tavasszal – amikor már Noa is cseperedik –, nem, ezekről babonából egyelőre inkább nem beszélek. Nem akarok előre inni a medve bőrére. Csak annyit, hogy ezek is Cynthiával közös projektek. Pörgök ezerrel, nyolc lábat növesztek. Filmforgatásról sajnos nincs szó, a film halott ma Magyarországon.”

Pedig milyen jó kis filmekben szerepelt. Közel a szerelemhez (Salamon András nagyjátékfilmje, Anima-zenével), a Valami Amerikát pedig talán ide se kellene írni, annyira hozzánőtt Hujber Ferihez, annyira egyértelmű. És volt közben például egy Döme-, vagyis Dömötör Tamás-film, amely a Sóska, sültkrumpli című Egressy Zoltán-darabra, pontosabban a szombathelyi Sóska, sültkrumpli-előadásra alapozva készült el, Hujber Feri abban is játszik. És akkor már megint Szombathelyen vagyunk. Annál a régi középiskolás csapatnál, amely a sportházas „Tri-show”-k alkalmával hívta föl magára a figyelmet: stand up-pal (csak mondjuk akkor nem így hívták), paródiákkal. Ezek még bőven azok az idők voltak, amikor Szombathely csak vágyakozott az állandó kőszínházra. Aztán a rendszerváltás környékén egyesületi alapon létrejött a Kamara Savaria, amely éppen a Sóska, sültkrumpli-előadással debütált 2001-ben. Évekig színen volt az az előadás, még a 2007-ben megalapított Weöres Sándor Színház is műsoron tartotta Széles László rendezését. Telt házakkal ment a Kamara Savaria-teremben, a mai stúdióban. A három szereplőből ketten most is a WSSz tagjai (Szappan: Bajomi Nagy György, Művész: Endrődy Krisztián). A Szomorúszájú, vagyis a majdnem minden hájjal megkent „babakékszemű” bíró, Lacikám szerepét Döme egy idő után átadta Hujber Ferinek. Szombathelyen tényleg talán akkor találkoztunk utoljára: a már Weöres Sándor nevét viselő Hemo koszlott és otthonos öltözőjében. Talán ezért szalad ki a kérdés: Lehet-e azt mondani, hogy számodra Szombathely az ártatlanság kora, az elveszett paradicsom? Hujber Feri szerint viszont „hát, nem éppen az ártatlanság kora: már az általános iskolában se voltam könnyű eset”.

De csak a jóra emlékezik, és most nagyon készül. És megint azzal a jellegzetes kölykös lelkesedéssel köszön el: „Szeretnék jó lenni, szeretnék tetszeni a szombathelyi közönségnek.”(A Bánfalvy Stúdió előadása, A kaktusz virága - sok zenével - december 17-én 19 órakor kezdődik a szombathelyi MMIK-ban. A Vas Népe Széchenyi utcai jegyirodájában 10 százalékos kedvezménnyel juthatnak belépőhöz az érdeklődők.)