"A papa nagy kutyás volt" - Fényűző ünnep az MMIK-ban: átadták a Dr. Kiss Gyula egyesület Közösségi Kultúráért-díjait

A Vas megyei közösségi kultúra elevenségét jelzi, hogy a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület minden évben több mint tíz Közösségi Kultúráért-díjat oszt ki; így volt ez most is. A délután egyesületi házigazdája, H. Nagy Katalin (az idén 20 éves Mesebolt Bábszínház alapítóigazgatója) Saint-Exupery-idézettel adta meg az ünnepség hangulatát a zsúfolásig megtelt MMIK-teremben (több mint százan voltunk): „Egy hivatás nagysága abban van, hogy egyesíti az embereket; csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké.”

Lássuk azokat az „emberegyesítőket”, akik ezúttal – egyesületi vagy más előterjesztésre – átvehették a Közösségi Kultúráért-díjakat. Szilágyiné Pompor Vilma helytörténész, aki Náraiban tesz sokat azért, hogy a helyben fölhalmozott értékeket minden újabb nemzedék megszerezhesse magának. Tóth László tanár-festőművész, a 15 éve működő őriszentpéteri képzőművészkör vezetője. (Őt Rasperger József kolléga terjesztette föl a díjra, az egyesületi vezetőség pedig rábólintott a javaslatra.) Büki László, a Vaskarika internetes portál tulajdonosa, fotósa, aki különösen fontosnak tartja a néptánchagyomány képi megörökítését. (Horváth János Gedi, az Ungaresca nyugalmazott vezetője és Varga Albin, a gencsi hagyományőrző néptáncegyüttes vezetője javasolta az elismerésre.) Sebők Lívia népdalénekes, aki 1999-ben csatlakozott a Boglya együtteshez; egyébként pedig Lentiben a zeneiskola vezetője. Horváth Győzőné Pintér Andrea tanító, matematikatanár és néptáncoktató (a szombathelyi Berzsenyi főiskolán, illetve a Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus szakán diplomázott). Molnár Zoltán, a sárvári könyvtár nyugalmazott igazgatója. Dr. Balogh Lajos botanikus-mzeológus, a Savaria Múzeum munkársa, a biológiai sokféleségek szakértője, kutatója. Számos (szakmai) díj tulajdonosa. De, mint mondta, „bizonyos szempontból ez a díj a legkedvesebb, mert a legszemélyesebb”, arról nem beszélve, hogy az MMIK-épülethez is sok élmény fűzi: „A jógatanfolyamtól a Ferrum-foglalkozásokon át az inváziós konferenciáig.” Megkapta a Közösségi Kultúráért-díjat Anduska Jánosné bajánsenyei pedagógus, aki sok éve „mindennapi kulturális diplomatája” az országnak szlovéniában, ahova rendszeresen átjár dolgozni, közösségi kultúrát teremteni. (Kutszegi István terjeszette föl az elismerésre.) A kitüntetettek között van Sabáli László, a körmendi zeneiskola nyugalmazott igazgatója, a szombathelyi Madrigál Kórus állandó zongorakísérője, aki rendszeresen vállal munkát a Weöres Sándor Színházban is. (A Madrigál Kórus terjesztette föl a díjra.)

A kilenc egyéni elismerés mellett – amelyek mögött persze mindig szilárd közösség áll – három civil egyesület, formáció is megkapta az idén a Közösségi Kultúráért-díjat. A Kőszegi Önkéntes Tűzoltó Egylet nem csak vészhelyzetben áll helyt: fontos résztvevője a város kulturális életének. Pócza Zoltán, a kőszegi művelődési központ és várszínház igazgatója javasolta a tűzoltókat a díjazásra, egyúttal fölajánlott 40 jegyet az egyletnek nyári várszínházi bemutatóra. Több díjazott köszöntésére eljött településének polgármestere, itt volt a kőszegi Huber László is. A Vasi Honvéd Bajtársi Hagyományőrző Egyesület Napsugár kórusa – dr. Villányi Eszter vezetésével – szintén megkapta az elismerést. A Fekete István Állatvédő Egyesületet dr. Kiss Gyula lánya, Kiss Virág terjesztette föl a díjra – a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület nevében. Mint mondta, egyrészt rendkívül fontosnak tartja azt az áldozatos munkát, amit az egyesület végez 2008 óta, másrészt biztos benne, hogy édesapja is egyetértene ezzel a döntéssel: „A papa nagy kutyás volt. Különös látványt nyújtott az a nagy, kövér ember a pici foxival. Mindig Ferenc József-féle pofaszakállt rendelt a mi Fixinknek a borbélynál. Ráadásul Fixi ugyanolyan nagy csavargó volt, mint a papa. De mindig hazahozták: azóta tudom, milyen nagy dolog segíteni az elkóborolt kutyákon, macskákon.”

Minden díjazottról kisfilm készült, többen föl is léptek a díjátadón. A délután meglepetéseként Csider Sándor (tanítvány, kolléga, „rajongó”) köszöntötte kerek születésnapja alkalmából a máig valóságos „intézményként” számon tartott Benke Éva tanárnőt, az „örök nőt”, aki „nem titkolja, de nem is hirdeti” éveinek számát, úgyhogy elegáns-ironikusan, fantasztikusan artikulálva, mégis bensőséges tónusban versben mondta el, hogy ebben az évszámban benne van a végtelen. Mondjuk ki: 80. Úgyse hisszük el.