A valóság káprázata – Káldy Lajos kiállítása a vasvári Castrum Galérián

A művészetkedvelőket Kiss Lajos lantos, bordalos műsora fogadta, majd Tóth Zsanett mondott verset. A tárlatot V. Németh Zsolt államtitkár, országgyűlési képviselő nyitotta meg.  A város egykori polgármestere a művészet társadalmi életben betöltött szerepéről beszélt. Az államtitkár rövid esztétikai meghatározásokat idézett a világirodalom és zeneművészet közismert alakjaitól, végül leszögezte:

– Én Káldy Lajos művészete kapcsán Goethével értek egyet, aki azt mondta, hogy minden művészet legmagasabb feladata, hogy a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát.

Az államtitkár a tételmondatot a festő hegyháti pincéket ábrázoló akvarelljeinek elemzésével igazolta.

Egyebek között elhangzott, hogy egyrészt a festmények a régi idők építészetét, a parasztemberek praktikus, ugyanakkor esztétikus gondolkodásmódját dicsérik. A régiek ösztönösen vagy tudatosan a funkcionalitás mellett az aranymetszés szabályai szerint arányították a házaikat. Gyönyörű, praktikus építmények készültek.

Káldy Lajos festményeinek nézegetése egyébként is az az érzése támad a befogadónak, hogy egyben része is a képnek, ott van a természetben. Dobna a tűzre, kóstolná a hegy levét, vagy csak egyszerűen leülne a hegyi házak melletti padokra.

A festményeken azonban az elmúlás is tetten érhető. A présházak többségét ugyanis gazdáik elhagyták. Igazolják ezt az ábrázolásokban az omló vakolatok, a ki-kibukkanó szarufák, a hiányos zsúpok.

– Az alkotó művészien realista szemlélete nem ideologizál. Káldy Lajos úgy siratja az elmúltat, hogy festményei egyben szinte felkiáltójelek is: a huszonnegyedik órában vagyunk.  – emelte ki V. Németh Zsolt.

Vagyis még lehet mit tenni a hegyi építészeti kincsek megmentéséért.

– A galérián kiállított munkák között vannak golyóstollal, filccel, olajjal készült festmények, ceruzarajzok, fafaragások. De azért az igazi az akvarell. Az az ő sajátja, annak mestere. A nehéz technikai műfajnál a festék uralja a papíralapot. Ez a dinamizmus, légiesség, frissesség hatását kelti a nézőben.  Az akvarellben nem lehet hibázni. Nincs radírozás, ráfestés. Tudni kell előre tervezni. Ennek pedig Káldy Lajos mestere – folytatta a képek elemzését az államtitkár.

V. Németh Zsolt végül mind az alkotónak, mint a festményeket értékelő közönségnek az kívánta: még sok évig születhessenek újabb és újabb Káldy-munkák, a tájban bujkáló, rejtőzködő érzelmeket bemutató akvarellek és ezeket bemutató kiállítások.

Az államtitkár megnyitóbeszéde után a művész kért szót:

– Vasváron nem először mutatkozom be munkáimmal. A Hegyháti Napok kiállításain rendszeresen szerepeltem és jó néhány díjat vittem innen haza. Szerettem a „Hegyhát Szépségei" koncepcióban meghirdetett korábbi pályázatokat is. – osztotta meg a hallgatósággal vasvári kötődéseit  Káldy Lajos.

Végül a festő megköszönte a város gesztusát, hogy kiállítást rendeztek munkáiból. Az idős művész hálaképpen Vasvárnak ajándékozott egy muzeális értékű néprajzi emléket: egy nagy famozsarat, amelyben az 1900-as években még kölest törtek a Hegyháton.

A tárlatnyitó végén stílusosan térségi borral kínálták a művészetkedvelőket. A Sipos Károly csipkereki pincéjéből származó zöldveltelini mindenképpen érdemel néhány szót az írás végén: a bor könnyű, friss, gyümölcsös utóízei a nap szőlőérlelő melegére emlékeztettek. Éppen úgy, ahogy a nyár derűjét hozták el a szőlőhegyeken készült akvarellek a Castrum Galériára  szombaton – a valóság káprázataként.