Kultúra

2016.01.20. 14:59

Malvina és a férfitörvény - Új könyv Dukai Takács Juditról, aki szép volt, okos - és költő

Szombathely - Sudár Lászlóné T. Molnár Zsuzsannát - több kötetes szerzőt - a személyes élmény vonta be a dupla évfordulós Dukai Takács Judit (1795-1836) bűvkörébe.

Ölbei Lívia

Így született meg a Juditból Malvina lesz című esszé, amelynek műfaji meghatározásához a szerző hozzáfűzi: „regényes interludiumokkal". A BDK is megtartotta a könyvpremiert.

Ez a lágy és játékos szó - interludium - rögtön abba az első pillantásra nagyon távoli korba röpít minket, amelyben Dukai Takács Juditnak is élnie adatott: a vidéki udvarházak, zümmögő méhesek, hímzés és halk zongoraszó, meg a komoly, klasszikus műveltségű literátorok birodalmába a reformkor felé lépegető Magyarországon. Az interludium azt jelenti: közjáték. Ez pedig arra enged következtetni, hogy az alapos jegyzetapparátust és szakirodalmat mozgató Sudár Lászlóné T. Molnár Zsuzsanna az életrajzi hiátusokat a képzelete kötőanyagával töltötte ki Malvina-kötetében, így ébresztve föl Csipkerózsika-álmából a kemenesaljai költőnőt, akiről azért soha nem feledkeztek meg egészen Kemenesalján. (A támogatók hosszú sora is jelzi, hogy ki mindenkinek és hol - például Celldömölkön - volt jó hívószó Judit neve. Cellben most Kresznerics jegyében telik az év, a tudós pap pedig rendszeresen könyvekkel látta el Juditot. Lám, Kemenesalja szellemisége.) És talán pont ez a friss és eleven évfordulós pillantás kell hozzá, hogy föléledjen iránta az élénkebb érdeklődés is.

Abban sincs semmi meglepő, hogy a kötet kiadására a Savaria University Press vállalkozott: a kiadó vezetője az a Fűzfa Balázs, aki irodalomtörténészként, tanárként (és mondjuk tankönyvíróként) az utóbbi években szemlélete-tevékenysége szinte központi kategóriájának tette meg az „élményt". Sudár Lászlóné T. Molnár Zsuzsannát egy dukai kirándulás alkalmával, Dukai Takács Judit nyughelyénél - „a fehér földháznál" - érintette meg nagyon mélyen Kemenesalja költőnőjének „különös lénye". Olyan erősen belevésődött lelkébe az emlék, hogy úgy döntött: maga is elindul a „Sappho lekű poétalány" nyomában: mindent elolvasott és több értelemben feldolgozott, amit róla talált. Az élménytől az újraolvasásig tartó folyamatnak egy variánsa az a sikertörténet is, amely A 12 legszebb magyar vers-programban történt az elmúlt években Fűzfa Balázs vezetésével: a program résztvevői 12 klasszikus, nagy vers megszületésének helyszínén, az élmények forrásánál keresték az újraértelmezés lehetőségeit, Csöngétől Szabadkáig.

Ráadásul Dukai Takács Judit esetében az életút és az életmű tényleg szétválaszthatatlanul összefügg. Az irodalmi babérokra törő vidéki nemeskisasszonynak - aki háziasszonynak se volt utolsó - kedves rokona, Berzsenyi Dániel ad költői tanácsokat. És hát az „első körben" ő emeli be az irodalomba is. Amit azonban Dukai Takács Juditnak címezve kérdez a költő, furcsamód ma érvényesebb, mint valaha. (Vagy megint érvényes.) „Hogy a szelíden érző szép nemet / Letiltva minden főbb pályáiról, / Guzsalyra, tőre kárhoztatni szokta / A férfitörvény, vajjon jól van-e? / Igen: ha az csak úgy tekintetik, / Mint ösztöninknek szenvedő edénye / S nyers kényeinknek játszó eszköze." Hát ezen morfondírozik versében Dani uraság, miközben Dukai Takács Juditban (amikor végre összetalálkoznak) ifjúkora „Dudiját", az első Juditot, vagyis az első szerelmet (a szerelem emlékét) pillantja meg. Judit 19 éves ekkor, Berzsenyi közel a 40-hez.

T. Molnár Zsuzsanna óvatosan fogalmaz, amikor az irodalmi románc részleteiről esik szó. Azt mondja, Judit az édesapja nélkül nem tett, nem tehetett egyetlen lépést sem: természetesen együtt utaztak Niklára is. Berzsenyi sokszor lesajnált feleségét, a szintén Dukai Takács lány Zsuzsannát (Judit unokatestvérét) viszont a védelmébe veszi: ha a költő leveleket írt neki, nyilván tudott olvasni. Arról nem beszélve, hogy a kor nemesi lányait praktikus okokból nem tanították meg a betűvetésre: nehogy ész nélkül szerelmes leveleket írjanak, aztán esetleg efféle kompromittáló bizonyítékokkal rontsák házasodási esélyeiket.

Innen nézve még fantasztikusabb teljesítmény, ahogy Judit megalkotta Malvinát, a költőnőt: önmagából. (Regényes interludiumokkal.)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!