Danaé rúzsozza a száját és cigarettázik - testes tárlatzáró a képtárban

A kiállítások a protokoll szerint megnyílnak (köszöntő, méltatás, esetleg zeneszó és koccintás), aztán hogy ezek után mi történik a kiállítótérben, tulajdonképpen a titkok homályába vész. Viszont egyre nagyobb divatjuk van (újra?) a tárlatzáróknak, amelyek – Ulickaja után szabadon – többnyire „vidám temetés" formáját öltik.

Így történt ez a Szombathelyi Képtár aktkiállításának záróján is. Első programpontként a tárlat válogatója, rendezője – ahogy ma mondják, kurátora –, dr. Gálig Zoltán művészettörténész vállalta a tárlatvezetést. A sokszínű tárlat anyaga a képtár saját gyűjteményéből került ki: Gálig Zoltán kimondta a hívószót, válogatott, keresgélt – és szinte maga is meglepődött ezen a gazdag végeredményen. Az emeleti nagyterem (a lépcsőtől jobbra) zsúfolásig megtelt a képtári gyűjtemény témába vágó darabjaival, illetve a témába vágó darabok legjobbjaival, legérdekesebbjeivel. A prímet a festmények viszik, de vannak itt bőven kisplasztikák, sőt textilmunkák is. Hát akkor lássuk!

Sokan összegyűltünk ezen a borongó márciusi szombat délutánon a képtárban, külön érdekes, hogy mindenféle korosztályból vannak érdeklődők. (És nem csak a női nem képviselteti magát, pedig a kultúrafogyasztási szokásokról készült fölmérések szerint, tárlatokon, színházi előadásokon stb. rendszerint mi vagyunk többen.) Gálig Zoltán a kályhától, azaz az akt-műfaj „emblematikusnak" nevezhető, nem véletlenül a nyitóképként elhelyezett olajfestményétől indul, itt kezdi a vezetést. Kövér Gyula 1929-ből való Cigarettázó női aktja például azért érdemel figyelmet, mert azt a művészettörténeti pillanatot ragadja meg, amikor „az évszázadok által szentesített akt-ábrázolásmód elveszíti ártatlanságát". A képen látható ifjú nő, akit Gálig Zoltán szerint akár az ókori görög mitológiából ismert Danaénak gondolhatnánk, kecsesen cigarettát tart a kezében. A művészettörténész még arra is figyelmet fordít, hogy a cigaretta végén minden valószínűség szerint rúzsfolt látható, hiszen a szipka a kép megszületésénél később jött forgalomba. Vigyázat: a cigaretta 1929-ben még nem az egészségügyi elrettentés eszköze volt, hanem a női emancipáció fontos tárgyi bizonyítéka – ezen a festményen érdekes, izgalmas fénytörésben.

Más kérdés, hogy a múlt század 30-as éveiben Futásfalvi Márton Piroska sokszor készakarva lefelejtette a neve végéről a Piroskát, ilyenkor aztán a tanult kollégák és ítészek „megdicsérték férfias ábrázolásmódjáért". Az aktkiállításon látható dekoratív Futásfalvi-festmény a képtári gyűjtemény emblematikus darabjai közül való. Két világító fehér női test, fekete macska: „mint az ördögi csábítás". Gálig Zoltán a síkhatást keltő dekorativitáson túl azokra a „trükkökre" hívja föl a közönség figyelmét, amelyek azért testek súlyát, a tér mélységét is érzékeltetik: ilyen trükk a piros-fehér csíkok hullámzása a bútorszöveten. Gálig Zoltán úgy rendezte el a tárlat anyagát, hogy a klasszikus aktábrázolásoktól a modernizmus hatását magukon viselő alkotásokon át juthasson el a közönség az akt-témát a szerelem-élet-halál gondolatkörébe beemelő munkáig.

Mindeközben T. Takács Tibor folyamatosan dolgozik – mint a strandokon a nyári portréfestők, bár Konkoly Gyula strandfestményéig most nem jutunk el, kevés az idő. Viszont lesz még két előadás, mindkettő a testet – mint témát – járja körül, egyik a pszichológia, másik a kortárs képzőművészet szemszögéből.