Csapdákat állít a fénynek

Mindig megtiszteltetés számomra, ha volt diákom nyilvánítja ki, hogy egy neki különösen fontos helyzetben, a nagy nyilvánosság elé lépés - azaz egy nagy határátlépés - pillanatában megbízik abban, ahogyan én mint volt tanára oda be tudom őt vezetni, be tudom ott mutatni. Még inkább növeli ennek a kérésnek, bizalomnak a súlyát, hogy ez a bemutatkozás immáron nem egy iskolai galéria falai között történik, hanem a kultúra egyik szombathelyi fórumán, a Weöres Sándor Színház társművészetekre és a Szombathelyhez kötődő kreatív személyiségekre kezdettől fogva nyitott Thea-térben.

Takáts Fruzsina és w. Horváth Tibor performansszal készült a Roncsolások című tárlat megnyitójára Fotó: Szendi Péter

Így kezdi megnyitóbeszédét Vágvölgyi András a WSSz emeleti kamaraterme előtt berendezett kiállítótérben, Baráth Noémi fotói között, a Kísértetek-premier előtt félórával. Baráth Noémi érettségi után az alkalmazott fotográfus szak utolsó, szakmai évét végezte a Művészeti Szakközépiskolában a múlt tanévben. Jelenleg a Kaposvári Egyetem fotósképzésének hallgatója. Vágvölgyi tanár úr szerint eléggé gyorsan kiderült róla, hogy azok közé a fiatalok közé tartozik, akiknek esetében a pedagógusi szerepünk nem annyira az aktív személyiségformálásban lesz, hanem leginkább abban, hogy ne akadályozzuk őt, hogy megfuthassa a saját pályáját, formába önthesse azt a kreatív energiát, amit ő maga nagyon is határozottan, gyakran nem is kicsit kényszerítő erővel érzékelt magában .

Baráth Noémi jelenleg a Kaposvári Egyetem fotósképzésének hallgatója. A WSSz-ben lép először a szélesebb nyilvánosság eléFotó: Szendi Péter

Megszállottság, konokság, folyamatos kísérletezés, gondolkodás, érzékenység - ezek Baráth Noémi fotográfusi működésének legfőbb jellemzői. De hogyan lehet az eleve gépesített fotográfia egyedi és eredeti a túlautomatizált digitális korban? Akkor tehát, amikor a fotó véglegesen elszakadni látszik az egyediséget, személyiséget eredendően feltételező művészi, kreatív alkotás irányától ?

Vágvölgyi András javaslata úgy szól, hogy tessék szíves lenni meghallgatni a digitális gépeik technikai paramétereinek elképesztő tárházáról és azok egymással is összefüggésben álló kombinációiról, a gépbe érkező fények mennyiségéről és intenzitásáról, az objektívek térmélységet és látószöget befolyásoló tulajdonságairól - és mindezen elképesztő mennyiségű technikai változónak a témák és motívumok végtelen számával fennálló viszonyáról, valamint az ezekkel kapcsolatos tapasztalataikról, sikereikről és kudarcaikról beszélgető-beszélő fotósokat!

Rá fognak jönni, hogy a fotózás minden technikai fejlesztés ellenére alapjában szinte semmit nem változott a XIX. század első fele óta. Még ma is a sötétkamrába érkező, ott a fényérzékeny anyagon vagy az erre érzékeny jelátalakító felületen hagyott egyszeri és megismételhetetlen fény-árnyék mintázatok létrehozásán alapul. Minden automatizmus, minden gépi-technológiai kódolás ellenére mágia és varázslat maradt . Baráth Noémi kiállításának darabjai ráadásul nagyon is ráerősítenek, rájátszanak erre a kettősségre. Színez, nyomtat, szkennel, visszadigitalizál . Vágvölgyi András úgy látja, hogy Baráth Noémi egyfajta digitális kézművesség lehetőségeit keresgeti - ha egyelőre óvatos és kezdő lépésekkel is. (...) Remélem, hogy a fények és árnyékok csapdába ejtése egyre rafináltabb módozatainak a kutatása mellett előbb-utóbb karakteres és erős saját témáira is rátalál - hiszen akkor egészen bizonyosan nem egyetlen alkalommal találkozunk majd alkotásaival .

Az emeleti korlátnak támaszkodva (a korláton kihajolva, lám, megint határ) ezután Takáts Fruzsina és w. Horváth Tibor performanszában gyönyörködhet, performanszához viszonyulhat a közönség. ritka a jó tárlatnyitó. A Thea-térben ez is működik. Aztán a Márkus Emília Teremben Zsótér Sándor, Ibsen és a színészek csapdába ejtik az árnyékot és a fényt.