A NapiSorok ajánlja: A burok, Reménytelen, Az árny

AZ ÁRNY

Létezik-e lelki társunk? Ha igen, rátalálhatunk-e? Sok könyv foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, de most egy újfajta megközelítés is napvilágot látott - értékelt a blogger. Azt írja: Cathrin Smith regénye szerint nem vitás, hogy minden embernek van egy lélektársa. Egy árny, amellyel ha megismerkedünk, birtokba vesz vagy kiegészít. Főhősei különleges úton találkoznak, sokat tanulnak egymástól, és megküzdenek a boldogságukért. Az Árny első kötetét korábban már olvastam, de az ismétlés jót tett a történetnek és a gondolataimnak is.

A történet alapja, hogy Arion, az Árnyékvilág szülötte olyan lehetőséget kap, amely csak ritkán adatik meg: szabad akarattal ajándékozzák meg...

A blogger értékelése szerint a könyv pozitívuma, hogy az elképzelt világ újfajta megközelítése a lelki társ megtalálásának.

Kedvcsináló idézet:

Minden, ami történik, előre meg van írva. Minden lélegzet, minden szó, minden sóhaj és minden érintés. De a jövőnek vannak alternatívái.

A BUROK

Stephenie Meyer könyvéről ezt írta a NapiSorok:

Sokkal jobban tetszett, mint a film, mégis voltak nehéz pillanatok, mikor az álmosság és az unalom majdnem győzött. Jól felépített történetről van szó, de a sok körülményes leírás és magyarázat, a két főszereplő közötti belső vívódás esetenként annyira hosszadalmas, hogy csak győzze kivárni az ember, mikor lesz valamilyen akció a regényben. Kissé felemásak így az érzéseim, mert olykor szerettem a sztorit, máskor pedig alig vártam, hogy a végére érjek. Eljött az utolsó oldal is, bár jóval később, annál, mint eredetileg terveztem... A történet ott kezdődik, hogy a Földet elfoglalta a világűrből érkező idegen faj, amelynek tagjai irányításuk alá vonják az emberek elméjét, miközben testüket érintetlenül hagyják. Az emberiség túlnyomó része feladta, az ő testük már csak egy burok. A betolakodók magukkal hozták a rák ellenszerét, megszüntették a háborúkat, a Földet paradicsommá változtatták. Saját maguk számára. Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát...

REMÉNYTELEN

Colleen Hoover regényéről a szombathelyi könyves blogger véleménye:

Rég volt, hogy könyv ennyi érzelmet váltott volna ki belőlem. Nehéz úgy értékelni ezt a regényt, hogy ne fedjük fel a valódi, mélyen megbúvó problémát, de teszek egy kísérletet.

Adva van egy fiatal lány, aki kissé elzártan él a külvilágtól, de a középiskola utolsó évét már nem magántanulóként, hanem az intézményben tölti. A társaival való kapcsolat, az iskola rossz fiújával kialakult románc sok mindenre rádöbbenti a fiatal lányt. Leginkább a saját elnyomott érzelmei és emlékei kerülnek felszínre, és nem szívderítő az elénk táruló kép.

A konkrét értékelésben azt olvashatjuk:

Több ez annál, mint első szerelem, ezt bizton állíthatom. A két fiatal közötti kapcsolat egy életre szóló szövetségnek tűnik, és ez most nem túlzás tőlem. Colleen Hoover regényei mindig betalálnak a közönségnél, a Reménytelen pedig a lemondó cím ellenére is megerősíti a lelket. Nemcsak a szereplőkét, hanem az olvasóét is, mert a szerző leírásainak köszönhetően megelevenednek a jó és rossz érzések, emlékek. A téma több, mint borzasztó (nem ecsetelem a leendő olvasók miatt), de mégis van valamiféle feloldozás, ami elengedhetetlen az ilyen típusú könyveknél.

Pozitívumként a NapiSorok azt írta: Nem sablonos a könyv!

Kedvcsináló idézetet is posztolt olvasóinak a blogger:

- Van kapu? - kérdezem összezavarodva. - Akkor miért kellett kétszer is a kerítésen bemásznunk? - Mindig nyári ruhában jöttél. Hol maradt volna a móka, ha csak betessékellek egy kapun? - válaszolja vigyorogva.