A bűnbak mindig ártatlan - Ziembicki Dóra azt kérdezi, mit tehet a színház a falak lebontásáért

Senki se születik úgy, hogy gyűlöli a másikat bőrszíne, a származása és a vallása miatt. Az embernek meg kell tanulnia gyűlölni, és ha képes a gyűlöletet elsajátítani, akkor a szeretetre is meg lehet tanítani, mivel a szeretet sokkal természetesebben fakad az emberi szívből, mint az ellenkezője.

Ezt a Nelson Mandela-gondolatot választotta mottóként a szakdolgozatához Ziembicki Dóra, akit szerteágazó érdeklődése, többirányú szakmai kötődése mellett személyes tapasztalatai indítottak arra, hogy a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi andragógiai intézetében folytatott tanulmányait a társadalmi bűnbakképzés vizsgálatával fejezze be (az andragógia a felnőttképzés tudománya), a cigányság helyzetével gondolkodása és vizsgálódásai fókuszában, ráadásul színházi terepen. Szociológiailag és pszichológiailag is megalapozott diplomamunkájában azt a kérdést teszi föl, hogy mi a szerepe van-e szerepe a színháznak a társadalmi bűnbakképzés enyhítésében, a mélyen gyökerező sztereotípiák lebontásában; akár úgy, hogy szembesít ezekkel a sztereotípiákkal, amelyeknek a működése a mindennapokban sokszor sajnos föl sem tűnik. Hiszen, ahogy a dolgozatban idézett neves angol színházi ember, Peter Brook mondja, a színházban testet ölt a láthatatlan . A válaszadás érdekében Dóra konkrét színházi előadásokat vizsgál abból a szempontból, hogy miképpen jelenik meg bennük a cigányság, hogyan közvetítik a bűnbakká válás folyamatát, és célba ér-e az üzenet . Talán ez utóbbi vizsgálata a legnehezebb, hiszen a befogadás egyrészt bonyolult folyamat napi állapotunk-hangulatunk mellett mindig az egész életünket visszük a vásárra , másrészt a befogadásról felmérések sem készülnek. De tudnunk kell, hogy mindig rólunk szól a mese. Hogy ők egyúttal mi is vagyunk.

Az üvegtemplom cigányai. Biszerka, mindenki varázs-nagymamája: Ziembicki Dóra. Háttal Bora Levente, szemben B. Péter Pál Fotó: Szendi Péter

A kutatás mindenekelőtt, a bibliai forrásokig visszanyúlva tisztázza, hogy a bűnbak mindig, eredendően ártatlan; hogy a bűnbakkeresés előfeltétele a közösség bűntudata, amelytől szabadulni kíván (ráruházza hát a bűnbakra), a bűntudat pedig a közösség törvényének megszegéséből adódik. Így zárul be a kör. Annak, hogy egy közösségben kiből, mely csoportból válhat bűnbak, természetesen több oka van, de a bűnbakká válás fontos tényezője a bűnbaknak kinézett csoport többrendbeli hátrányos helyzete, marginalizáltsága, azaz perem-léte. Másképpen alapvető kiszolgáltatottsága.

A budapesti Katona József Színház Cigányok című előadása (szerző: Terszánszky Józsi Jenő nyomán Grecsó Krisztián), a kaposvári színház legendás Csak egy szög-előadása (Kovács Márton, Mohácsi István, Mohácsi János munkája), a Káva Kulturális Műhely és a Krétakör színházi nevelési előadásai mellett Ziembicki Dóra a celli Soltis színház cigánymeséjét, Az üvegtemplomot is vizsgálat tárgyává tette. Az üvegtemplom-előadásban ő maga is játszik, vagyis belső, első kézből való tapasztalatai vannak nemcsak a színre vitelt, hanem a nézői rezdüléseket illetően is. Az üvegtemplom ráadásul elsősorban a gyerekközönségre számít, és Dórának meggyőződése, hogy az előítéletek lebontását, az érzékenyítést nem lehet elég korán elkezdeni. (És akkor a felnőttképzés is könnyebbé, akadálymentesebbé válik.) Az üvegtemplom-előadás a cigány folklór elemeiből építi föl saját színpadi világát, amelyben a hétköznapok realitására színes fátyolként ereszkedik le a mesék varázslata. (Szerző: Benkő Ágnes, Sipos László, Stangl Franciska; rendező: Benkő Ágnes.) Dóra kelti életre Biszerkát, mindenki nagyanyját , ami azt jelenti, hogy kulcsszerepe van az események alakulásában. Tulajdonképpen ő fogja kézen a közönséget is a befogadásban. Tapasztalatai szerint a zene, a tánc azonnal megteszi a magáét: a közönséget elbűvöli ez a világ, magával ragadja a történet, amely próbatételek sora és beavatás. Vagyis kimondható, hogy a mesélés oldja az előítéleteket . És bár a hangulat, a látvány a cigány kultúrából táplálkozik, Az üvegtemplomban is rólunk szól a mese: a felnőtté válás buktatóival minden embernek (mert ember) szembe kell néznie.