Akciófestészet, passió-adaptáció a rendszerváltás előttről az MMIK-ban

Tóth Lívia és Hegedűs Ágnes 80-as évekbeli művészi fotóit az MMIK kiállításrendezője, Baki Orsolya nagyíttatta ki pályázati pénzből, a Mediawave inspiráló hatására, hogy meg lehessen mutatni a közönségnek a body art ezen egykori megnyilvánulását, amely a maga korában nem kaphatott nyilvánosságot.

A fotókiállítást Karácsonyi László performance-a vezette be: a szobafestők áttetsző védőruhájában vad zenére vad táncot járt, letapasztott szemmel, el-elcsúszva, -esve. Jellemzően a performerekre, akik akár a saját testi épségüket sem kímélik, hogy az akció megüsse az embert, a katarzis megszülessen.

Végül egy szó nélkül kiragasztotta a galéria üvegfalára előre megírt szövegét:

Amikor Tóth Csaba festőművész maga volt a vászon, akkor a képi megtestesüléssel kísérletezett, vagy csak egy érvényes gesztus-kisüléssel, azonosult a festék-véres születéssel? 

Rasperger József a tűrt-tiltott-támogatott művészet korszakáról beszélt és Aczél György munkásságáról, amiről a mai fiatalok - akiknek sokasága itt gyülekezett a megnyitón - nem tudnak.

A fotók dokumentálnak. Egy lehetséges mai olvasatuk: 1985 tája megszentelt időszak volt, a az emberek megváltást vártak. Szakrális pillanatokat látunk: annak eredményét, hogy Kisléghi Nagy Ádám erős színekkel és expresszivitással festette Tóth Csaba testét.
 
Akkor még sem én, sem Ádám nem festettünk szakrális műveket. Jó barátok voltunk akkor, aztán eltávolodtunk. Ez az akció volt későbbi munkánk csírája. Van benne egy indirekt passió-adaptáció  mondta Tóth Csaba. 

A szituációból adódott a kiszolgáltatottságunk. Az predesztinálta a tartalmat, amit így utólag ki tudunk belőle olvasni.