Centauri világgá megy Jack London születésnapján: aranyat talál

"Január 12-én, Jack London emlékére világgá megyek. Gyakorlatilag üres kézzel indulok útnak, és mindenben az emberek jóindulatára hagyatkozom. Több hetes útról van szó, a leghidegebb hónapban, januárban", adta hírül Centauri, aki mindig a legváratlanabb pillanatokban tűnik föl az életünkben, de sose tudhatjuk, hogy nem ül-e éppen a szomszédos kávéházi asztalnál, akár Szombathelyen.

Rejtőzködő író, aki új szintre emelte a szerző és a szöveg viszonyát: a nyilvánosság, az olvasóközönség számára kizárólag a szövegeiben létezik, hús-vér valójában csak a szerencsések találkozhatnak vele. A virtuális világban persze lehet kapcsolatot teremteni: most kifejezetten arra kéri a közönséget, hogy segítse, sőt adandó alkalommal irányítsa őt, így aztán tőlünk is függ, hogy éppen hol találja Centaurit az éjszaka.

De Centauri társaságában nem most kezdődött a virtuális utazás. Néhány (vagy már nem is annyira néhány) éve egy novella-antológiában figyeltünk föl az író különös világára, amelynek tájain azóta a Pátosz a káoszban (2007), a Kék angyal, aztán a Jégvágó (2013) lapjain kószálhatunk. Nem veszélytelen vállalkozás ez, arra azért nem árt fölhívni a figyelmet. A Jégvágó-regény végén a főhős különös térfogatba kerül, nem tudni pontosan, hogy ez a dimenzió milyen viszonyban van a reális valósággal.

A Jégvágó fülszövege szerint: „Centauri, a titokzatos író nem az Államokban él, első regénye mégis egy hamisítatlan, modern amerikai nagyregény. Hátborzongató balesetek, merényletek, agyműtétek, kocsmázások, válságok, és szerelmi csalódások jelölik ki az ifjú Dan Coolbirth útját, hogy aztán a nálánál jóval idősebb Angelicával folytatott románcát egy kettős gyilkosság szakítsa meg. Ekkor elkezdődik a road movie, Dan Kaliforniából észak felé, Montanába menekül, ahol a vad szépségű és különös képességekkel megáldott indiánlány, Téa keresztezi az útját. Szinte filmszerűen áll össze egy extravagáns, őrült, mégis sok szempontból fájóan átlagos család története, miközben számos jellegzetes és felejthetetlen figura bukkan föl, áttételesen pedig fontos szereplőkké lépnek elő olyan írók, mint Salinger vagy Melville, sőt fény derül arra is, hogy mi köti össze a famíliát Jack Londonnal. Dan, a maga kamaszos módján, durva kritikával illeti a világot, főként a szüleit – még az imádott nagyit is, aki lökött barátai segítségével igyekszik tökös gyereket faragni belőle –, ugyanakkor remek humora van. Azt viszont nehéz eldönteni: Dan útja a múltba visz, vagy egy olyan világba, ahol élő ember még nem járt.”

Azért aggódni fölösleges Centauriért: tudja, hogy mit csinál. Biztosak lehetünk abban is, hogy Jack London nyomába szegődve előbb-utóbb, így vagy úgy aranyat talál.