Goldoni vígjátékát láthatja a közönség a Kőszegi Várszínházban

Biciklivel érkezik a Jurisics-várba Znamenák István rendező. Vele tart - szintén két keréken - fia, Bence is, aki nyolcéves lovagmániásként feltehetően el sem tudna képzelni magának jobb nyári játszóteret a kőszegi várnál.

- Szeretünk itt lenni - mondja a rendező, aki ötödik alkalommal tért vissza a Kőszegi Várszínházba, és bár a Brenner-udvarral sem volt semmi baja, mégis örül, hogy a kétéves száműzetés után újra a régi helyén működik a várszínház.

Teherautók jönnek-mennek, érkeznek a díszletek. Znamenák István azt mondja, festett vászonfalak előtt kel majd életre A kávéház, az egész olyan lesz, mint egy gyönyörű velencei képeslap. Vagy inkább festmény...

És persze a könnyű vászondíszletek között könnyed nyári darabra számíthatnak a nézők, bár a rendező szerint Goldoninak ez a műve súlyosabb, mélyebb, mint a többi, gyakorta játszott vígjátéka.

Ráadásul a kőszegi előadás egy nagyon lényeges dologban is eltér a korábbiaktól: itt ugyanis nem Don Ridolfo, hanem Donna Ridolfina nyitja ki reggelenként a kávéházat, és mivel jól tudjuk, hogy a nő egészen másképpen "működik", mint a férfi, sokkal izgalmas lesz a végeredmény. A rendező megsúgja: sokkal jobban "működik" a darab ebben az új felállásban...

És ha már kávéház, Znamenák István reggeleiről is érdemes szót ejteni.

- Korán kelek - mondja, és rögtön hozzá is teszi, hogy sajnos... Mert hiába tehetné meg, nem tud tovább aludni. Persze annak is van előnye, ha valakit már hajnalban kidob az ágy...

- Ma reggel hét óra körül besétáltam a főtérre, ittam egy kávét a pékségben, és közben néztem, ahogy slaggal mossák a szemközti kávézók teraszait. A térre besütött a nap, és meg azon gondolkodtam, hogy bár itt vagyunk az Alpok lábánál, ez az egész olyan, hogy akár Firenzében is lehetne - mondja.

A két főszereplő, a kávéház-tulajdonos Donna Ridolfinát alakító Pogány Judit és a nápolyi nemest, Don Marziót játszó Epres Attila is itt van már a várudvaron - mindketten visszajáró színészeknek számítanak a várszínházban.

A Kossuth-díjas színésznő arról mesél, mennyire megörült, amikor kiderült, hogy Znamenák István az idén is számít rá. Azt mondja, egy kicsit irigykedett a többiekre, amikor megtudta, hogy A kávéházat viszik színre az idén, mert tudta, hogy ebben a darabban nincs neki való szerep. Aztán mégis lett, ő pedig boldogan jött. Akárcsak Epres Attila, aki már januárban kíváncsian várja az új kőszegi évadról szóló híreket, utána pedig azt, hogy megcsörrenjen a telefonja, és hívják... Azt mondja, Don Marzio remekül megírt, nagyszerű szerep, hiszen gonoszkodó figurát alakítani mindig hálásabb feladat - és talán egy kicsit könnyebb is.

A kávéház tehát alakul, a díszletek már megérkeztek, és az egyik legfontosabb kelléket, a régi, karos kávégépet is sikerült beszerezni. Jövő csütörtökön este pedig kiderül, mit sikerült ki-, pontosabban lefőzni A kávéházban...

(A július 11-ei bemutatót követően 12-én, 13-án, 16-án, 17-én, 19-én, 20-án és 21-én este is játsszák a darabot.)

A Kőszegi Várszínház közönsége már megszokhatta, hogy a színházi élmény mellé mást is kap. (Akár esőkabátot is, de erről most egy szót se, elvégre az idén egészen biztosan nem esik.) És hát mit is kaphatna az ember fia-lánya egy kávéházban? Természetesen kávét: finomat, különlegeset, habbal vagy hab nélkül, cukorral vagy cukor nélkül - ahogy a kedves vendég kívánja...