Jupiter villáma ide csapott le

- Az imagó az antik ember számára a belső lényeget jelentette, az imidzs ma a külsőséget, a látványt jelenti. A kép-képmás megörökítés a lényegi elemeket próbálta megragadni. Mi volt fontos? A sok pici lelkes lény és az ősök. Az apák. Hogy hívják az előkelő rómait? Patrícius. Vagyis: akinek van apja. Az apák képmása azért volt jelen, hogy az ezeréves szakrális folytonosságot legyen, aki biztosítsa.

A római kultúrában egy embernek három neve volt. A saját neve, a csúfneve és a családneve, amely utóbbi megmondta, kinek a gyermeke. Az elhunyt emléke azért marad fenn, mert róla a házi szentélyben mindennap megemlékeznek. E kultuszcselekmény az elsőszülött fiú kötelessége. Ha nincs fia valakinek, adoptálni kell, hogy az emlékezést, a vérvonalat legalább névleg továbbvigye. A rómaiak úgy gondolták, hogy mindenki egy szellemvilág felől jön és oda tart - mondta Sosztarits Ottó. Majd arról beszélt, hogy a római büntetőjogban nem a halál a legfőbb büntetés, hanem valaki emlékének eltörlése, ha valakit nem volttá nyilvánítanak, és elenyészik az éterben. Ilyen értelemben az emlékezés az ősöknek kijáró tisztelet.

A viaszimágó mellett a fémbe vésett imágó is megjelenik. A császár képmása ez, aki a hadsereg pater familiasa, ő egy fiktív apa. A seregben külön tisztség az imaginifer, a képmáshordozó.

A kultuszcselekmények mikéntje etruszk hagyományokból táplálkozik. Ilyen például a madárjóslat. Augusztus császár is augur, madárjós, amikor így jósol. A pater patriae, a haza atyja. Azt csinálja nagyban, amit a pater familias kicsiben, otthon a házioltáron. A madárjós nagy rang - van képmása etruszk sírkövön -, az első nem-isten és nem-király, akinek Rómában szobrot állítottak. Az augur a közvetítő, a tolmács, akinek révén az istenek szándéka kifürkészhető. Brigetióban találtak ezüst augurbotot is, amivel a madárjós négy részre osztotta a teret, mikor kérdésére fentről választ kért.

Érdekesség, hogy a kultuszcselekményt capite velato, vagyis lefedett fejjel kell végrehajtani. Miért? Mert a fej lefedésével létrejön a világ legkisebb temploma: belül lakik a szentség, a profán kívül marad. Amikor Caesar lebukik a lépcsőn, miután leszúrták, és azt mondja: Te is fiam, Brutus! , a tógáját a fejére húzva átadja magát a többieknek. Ez egy kultuszcselekmény a halál előtti utolsó pillanatban: áldozatbemutatás a köztársaság oltárán.

Az ábrázolásokon láthatunk véres (tehénnel) és vér nélküli áldozatokat (amelyek a visszaadást, a kiegyenlítődést szolgálják, a folyamatos párbeszédet az istenekkel).

Az ókori legjelentősebb istenek: Jupiter, Junó és Minerva (Zeusz, Héra és Pallas Athéné). Szombathelyen is van három nagyméretű szobor, akkorák, amekkorák még Rómában sincsenek. Az egyikük biztosan Minerva.

Ismeretes egy kis római kori boltozatos kis kápolna, ami 1992-ben került elő a Fő téri ásatás során. A kövön latinul az áll: az isteni villámlás emlékére alapítva. Jupiter villáma vághatott le ide a rómaiak hite szerint. A római birodalomból öt-hat ilyet ismerünk, de csak ezt az egyet találták in situ ásatáson. A mai városháza alatt azt a táblát találták, ami rögzíti: Jupiternek - Savaria város jólétéért emelt közösségi épület.

Jellegzetesen jupiteri állat az égi uralkodó madár, a sas. A glóbuszon álló sas esetében a glóbusz nem a földgömb, hanem az orbis mundi, a világ teljessége. Ez a mindenség, istenség áramlik át a császárság első emberébe. A régi típusú gondolkodás megváltozásának lehetünk tanúi. Caesar még aranypénzt veretett, rátetette saját képmását. Fogadott fia, Augustus, húsz év múlva szoborban, isten fiaként ábrázoltatta magát. Ebben az időben a szobrok az élő császárok istenként való imádását jelentették. A császárábrázolások egyikén látjuk: lent a legyőzöttek, fent a császár megdicsőülése koronával. Lábánál Jupiter madara, a sas, ez az égiekkel való kapcsolatot szimbolizálja.