Székely-himnuszok

Úgyhogy a XIV. Pécsi Országos Színházi Találkozón (magyarul a POSzT-on) jó volt szembesülni azzal, hogy a fiatal drámaíró népszerűsége szinte tapinthatóan egyre növekszik. Székely Csaba igazolni látszik azt a tételt, hogy csak az lehet univerzális, ami nagyon lokális. Pont úgy, ahogy két vállalt nagymestere, az orosz Csehov és az ír McDonagh. Csak Székely Csaba Bányavidék-trilógiája (amely most már kötetbe rendezve is hozzáférhető) mit ad isten, Romániában, Erdélyben játszódik. Tavaly a POSzT-on a reveláció erejével hatott és „mindent vitt” a trilógia középső, Bányavakság című darabjából Marosvásárhelyen, vagyis a dráma saját közegében készült előadás.

A rendezés kíméletlen, bohózati harsánysága a maga mélységében mutatta föl a Székely-dráma hamis nosztalgiákkal leszámoló, ezért aztán mégis reményt adó tragikumát is. Az idén a kaposvári-pécsi Bányavakság-koprodukció kapott helyet a versenyben. Ebben az együttműködésben halkabb, nosztalgikusabb, mindenestül elnézőbb előadás született. Volt még Székely Csaba-dráma például az off-programban, sőt: felolvasószínházi formában a nyertes Vitéz Mihállyal is találkozhatott a pécsi közönség. De az ősbemutató itt lesz, Szombathelyen. A téma történelmi, a tét egyetemes: Mi történik, ha hatalomhoz jut az ember?