Szigligeti helyszínelők - Pénteken premier a WS Színházban

Jaj, hány óra? Még el kell mennem a rántottáért, mondja Poór Éva a WSSz-udvaron, a gyönyörű délelőtti napsütésben. Akár Szigligeten is lehetnénk, elég odaképzelni a fal túlsó oldalára a Balatont. Meg mondjuk Stekovics Gáspárt a szigligeti fotóival – talán mindjárt föl is tűnik, de mégsem. Tizenegy, megkezdődik a próba, és a tükrös-trükkös, sokajtós alkotóház – a díszlet – társalgójában összesereglő szerzők tényleg nekilátnak, bár állagát rendkívül gyanúsnak tartják, a rántottának.

Itt van Boncz Kálmán író – Jordán Tamás –, molnárferenci figura: sorskeverő, ironikus megfigyelő, a nevető harmadik (vagy hányadik). Itt van Lukics Mária drámaíró – Kiss Mari személyében –, aki a szerelmi poézisről a szocialista realista drámára meg a kommunista olasz riporterre nyergel át éppen. Itt van Tarló János író – Orosz Róbert –, a föltörekvők összes suta elszántsága se elég neki a sikerhez. Itt van Darányi Pál gondnok: Trokán Péter mintha a Szent György és a Sárkány öltönyös-félnótás-büszke királyszerepéből sétált volna át a Szigligetbe. Megjelenik Furák Tamás, a megcsalt kritikus: Horváth Ákos. (Hamvai Kornél Bulgakov nyomdokain halad, de kevesebbel is megelégszik, mint Margarita, aki a Mester mellőzöttségét megbosszulandó bezúzza Latunszkij kritikus lakásának összes ablakát, ráadásul özönvizet is csinál.) Végszóra jön Szabó Vera főhadnagy az álom-, avagy az államvédelemtől: Alberti Zsófi. (Ő sem az, aminek látszik.)

Ja, és itt van Malacsik István, az optimális mindenes: Bajomi Nagy György. Nagyon hasonlít egy íróra. De kire? Megvan! Vagy mégsem? Mert ez itt persze egy másik Szigliget („beutaló az írógyárba”). Mint egy Agatha Christie-krimi: néhány ember, kis helyen, szigorúan összezárva. Az előadás ajánlója azt mondja, hogy Hamvai Kornél Michael Fraynnak, a Függöny fel! című bohózat írójának Balmoral című darabját adaptálta az ötvenes évek szigligeti alkotóházába. Vagyis „a mű nemcsak görbetükröt tart az akkori irodalmi elit, az értelmiség elé, hanem a fergeteges bohózaton túl egyfajta történelmi korrajzot is létrehoz”. Rákosi elvtárs üzen, az ügyeletes besúgó dolgozik, a valóság nem számít, csak annak égi mása (Mása szerepében Poór Éva). Minden magyar szereti egymást. És valaki ellopta a pingponglabdát. (Furák kritikus: „Na, ki ez az ócska epigon? Tiszta Kosztolányi.”) A Szigliget úgy ontja a poénokat, mint egy golyószóró. A kérdés az, hogy – „egyfajta történelmi korrajz” ide vagy oda – kit pillant meg az ember az elé tartott görbetükörben. A végén még kiderülhet – Flaubert után, szabadon –, hogy „Malacsik én vagyok”.

A premier március 14-én 19 órakor kezdődik az Akacs 7-ben, a Márkus Emília Teremben. Eposzi szenvedély Szigligeten, Balikó Tamás rendezésében. („Tegyük az ünneplő kezünket a lelkünkre.”)