Tankönyv a zsidóságról – Történészek, zsidó és keresztény egyházi vezetők részvételével

Öt történész: Haraszti György, Kövér György, Romsics Ignác, Kovács András és Botos János munkáját dicséri A magyarországi zsidóság története című, középiskolásoknak szóló tankönyv, amelyet egy hónapja mutattak be Budapesten, a napokban pedig Szombathelyen is ismertették tartalmát a Bernstein Béla Kulturális Központban. Az esten előszavának írója, Székely János szombathelyi megyés püspök, a Magyarországi Keresztények és Zsidók Tanácsának elnöke beszélt róla, kiemelve: a kötetet az ismeretátadáson túl azzal a céllal készítették, hogy más felekezethez tartozók, hívők és nem hívők is megismerjék a zsidóságot és eloszlassák az előítéleteket.

Székely János mindenekelőtt beszélt Izraelhez kötődő személyes élményéről, három év fél éven keresztül tanult ott: egy alkalommal, amikor kerékpárral járta be Galileát, ahol véletlenül egy ott élő magyar családhoz vitte az útja és náluk töltött egy napot. A családanya, a kárpátaljai születésű asszony, Tova Meir, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik hőse volt. A hölgy neve mellett megemlítette néhány kiemelkedő magyar nevét, akik zsidó származásúak: Czóbel Bélát, Fischer Annie-t, Füst Milánt, Karinthy Frigyest, Molnár Ferencet, Neumann Jánost, Radnóti Miklóst, Rejtő Jenőt, Szerb Antalt, Weiss Manfrédot és Zwack Pétert.

A megyés püspök elmondta: magyarul sok hasonló témájú könyv jelent meg, mint ez a mostani, amely megfogalmazása szerint két dologban különleges: részben azért, mert tankönyv, fiataloknak szól, nekik nyújt betekintést a hazai zsidóság történetébe: fogalommagyarázatokkal, vastag betűvel kiemelt fontos részekkel, feladatokkal. Másrészt azért különleges, mert nemcsak tudósok véleményét tükrözi, hanem egyházak is állnak mögötte: a Magyarországi Keresztények és Zsidók Tanácsa. A különböző egyházak képviselői átnézték a könyv anyagát és kiegészítették, ahol szükségesnek tartották.

A megyés püspök ízelítőt adott a kötet tartalmából: a könyv nem a honfoglalással indul, mivel a zsidók korábban is éltek a Kárpát-medencében, Pannónia területén: itteni történetük legalább 1900 éves. Legelső írásos emlék Dunaújváros területéről való, a Kr. u. 2. századból. Székely János kiemelte: Kr. u. 1000 táján jelent meg a zsidóság Esztergomban, majd Budán – hozzátette: a főleg a királyi udvar körüli zsidó közösség 1700-ig folyamatosan megtalálható ezeken a területeken, körülbelül 3-4 ezer fővel.

A 20. század kapcsán elmondta: a zsidóellenesség az I. világháború elvesztését követően megerősödött hazánkban: 1920-ban bevezették a numerus clausust, korlátozva ezzel a zsidó hallgatók számát az egyetemeken. Beszélt a Bethlen István miniszterelnöksége alatt tovább erősödő antiszemitizmusról, valamint később bevezetett a zsidótörvényekről és a második világháborút követő elhurcolásokról, kivégzésekről. Kitért a zsidók mentésében részt vevőkre is: Apor Vilmos győri püspökre, Slachta Margitra és Salkaházi Sárára, a Szociális Testvérek Társaságának szerzetesnővéreire is. Szólt az 1944. március 19-én kezdődő német megszállásról.

A püspök elmondta: a holokauszt következtében hazánk elveszítette Radnóti Miklóst, Szerb Antalt, Rejtő Jenőt, Richter Gedeont és rajtuk kívül körülbelül ötszázezer honfitársunkat. Székely János elmondta, a kötetben a későbbi évtizedekről is írnak: a kommunista diktatúráról, az 1956-os forradalomról és a rendszerváltozás utáni helyzetről, a Mazsihisz és más zsidó intézmények megalakulásáról.

Ismertetőjének záró gondolata volt: a könyv azért született, hogy megismertesse, láttassa a zsidóság valós történetét, annak a sebeit és a kincseit is.