2011.12.15. 09:24
Velma és Velma
November 18-án volt a Chicago bemutatója a Weöres Sándor Színházban, Keszég László rendezésében. A hetedik előadás után váltani kellett.
A mindennapok verklijében egyszer csak tapinthatóvá válik, hogy minden perc pótolhatatlan éppen, mert a sodrás egy pillanatra nem áll, nem állhat meg. Furcsa fricska, hogy bizonyos vonatkozásaiban éppen erről szól maga a Chicago is. A musicalt Keszég László ironikus-látványos képekben vitte színre; nem a kibontott történet, hanem a jelenség, a daráló a fontos: Velma helyett jön Roxie, Roxie helyett jön Kitty és Kitty helyett is jön valaki más, neki már neve sincsen. Viszont jó sztori. (És közben szól, csak szól a dzsessz.)
Amikor kiderült, hogy a Velmát játszó Fekete Linda egy ideig nem tud színpadra lépni, egy pillanatra megállt aztán felpörgött az idő. Másnap itt volt Tánczos Adrienn; és itt volt újra (úgy is, mint szíverősítő) Bodor Johanna koreográfus. A következő szűk négy napban gyakoroltak, tanultak, gyakoroltak. És akkor az éneklésről, szövegtanulásról (és a jelmezekről) nem beszéltünk. Tánczos Adrienn hétfőn este lépett először színpadra a WS Színházban Velma Kelly szerepében: gyönyörű lány, gyönyörű hang leheletnyi bátortalanság, ami talán hozzá is tett ahhoz a nézőtéren is eluralkodó hangulathoz, hogy istenem, sikerüljön. Sikerült. A közönség érezhetően áradó odaadással tapsolta meg (és sokszor vissza) a beugrást. És talán soha nem szólt olyan vehemensen a Cella-tangó, mint ezen az estén. Azóta naponta volt előadás, lesz ma is.
Kívánjuk azt, hogy Fekete Linda térjen vissza mielőbb és ha így alakult, akkor majd hadd nézzük-halljuk mindkét Velmát. Egyszer a vagányan bájos, ártatlan mosollyal ötletelő Fekete Lindát. Másszor a gyertyaláng módjára föllobogó Tánczos Adriennt: amikor Roxie Hart, vagyis Nagy Cili mellé áll, hirtelen olyan, mintha ikreket látnánk; csak az egyik fekete, a másik szőke parókát visel - ez is egy Chicago-megfejtés.
Kander-Ebb-Fosse: Chicago. Fordította Hamvai Kornél és Varró Dániel. Jelmez: Szűcs Edit. Díszlet: Árvai György. Koreográfus: Bodor Johanna. Dramaturg: Ari-Nagy Barbara. Zenei vezető: Döme Zsolt, Müller Péter. Ügyelő: Németh Éva. Súgó: Kiss Lívia. Asszisztens: Kovács Nóra. Rendező: Keszég László.