A Trabant 60 éves

1954 elején utasítást adtak egy minden keletnémet állampolgár számára elérhető gépkocsi kifejlesztésére. A követelmények között szerepelt, hogy a négyszemélyes autó legyen könnyen kezelhető és karbantartható, súlya ne legyen több 600 kilogrammnál, száz kilométeren ne fogyasszon többet öt és fél liternél, ne kerüljön többe négyezer márkánál, és évente legalább 12 ezer darab készüljön belőle. A zwickaui VEB Sachsenring Automobilwerke a prototípust már 1954-ben elkészítette, de az gyakorlatilag használhatatlannak bizonyult (a csomagtartót például kívülről nem lehetett kinyitni), ezért teljesen újra kellett tervezni. A háború előtti DKW-modellekhez nyúltak vissza, így született meg az ideiglenesnek szánt AWZ P70-es modell, melynek gyártásával csak 1959-ben álltak le. A széles néptömegeknek szánt Trabant, a P50 első példánya 1957. november 7-én gurult le a futószalagról. A Trabant nevet is szovjet ihletésre kapta, a néhány héttel korábban fellőtt első szputnyik (útitárs) nevét fordították németre. A legtovább gyártott széria az 1964-es Trabant 601 lett.

A Trabantot a keletnémet népautóként reklámozták, de soha nem tudtak eleget gyártani belőle. A fejlesztéseket az alacsony ár tartása miatt a vezetés nem engedélyezte, így a gépkocsi műszakilag fokozatosan elavult. A hatvanas évek végén megtervezték a 601 utódját, de a forradalmi ötleteket tartalmazó Trabant 603 gyártását nem hagyták jóvá.

A német újraegyesítés után, 1991-ben már nem készült több Trabant, de az utolsó két évben az 1.1-es verziót már Volkswagen-

licenc alapján gyártott négyütemű motorral látták el. Az utolsó, 1991. április 30-án elkészült Trabant a zwickaui gyár múzeumában látható, motorjának sorszáma: 3 096 099. MTI