Megdönthetetlen F1-es rekordok

Sporttörténelmi jelentőségű, amit Lewis Hamilton és Max Verstappen napjainkban véghez visz a Forma–1-ben, ám ennek ellenére vannak olyan rekordok az autósportok királykategóriájában, amelyeket vélhetőleg soha senki nem fog nemhogy megdönteni, de beállítani sem.

ÖTVENESEK KORREKORDJAI

Ezek közül a legtöbb ilyen csúcs korosztályhoz köthető. Az már-már törvényszerű, hogy a fiatalsági rekordok nem tartanak sokáig, ugyanis az F1 mezőnyének átlagéletkora az idő előrehaladtával mindig is csökkent. Miközben az ötvenes, hatvanas években az sem volt ritka, hogy 40-50 éves versenyzők voltak a versenypályákon, addig napjainkban már nem egy esetben tinédzsereknek szavaznak bizalmat a csapatfőnökök. Ez a kontraszt vezetett mindahhoz, hogy a rangidős csúcsok az 50-es évekből valók. Az F1-ben a maga 5 világbajnoki címével Michael Schumacher tündökléséig etalonnak számító Juan Manuel Fangio 1957-ben gyűjtötte be utolsó bajnoki trófeáját, akkor egy hónappal múlt 46 éves. Csak viszonyításképpen: napjaink címvédője, a 2007-ben debütáló Lewis Hamilton 34 éves, és igencsak elképzelhetetlennek tűnik, hogy még további 12 évig az F1-ben maradjon. Ráadásul olyan csúcsformában, mint amit napjainkban produkál. A legidősebb futamgyőztes, Luigi Fagioli 53 éves volt, amikor az 1951-es Francia GP-n elsőként szelte át a célvonalat. Az első rajtkocka legidősebb megkaparintója Giuseppe Farina volt 1954-ben 47 évesen. A pontszerzők legidősebbike Philippe Étancelin: az 54. születésnapjára készülő francia 1950-ben ért el értékelhető eredményt. A legnagyobb korrekordot mégsem ők, hanem Louis Chiron tartja: ő volt a legidősebb pilóta, aki valaha F1-es GP-n szerepelt, csaknem 56 évesen.

AZ ELSŐ MINDIG ELSŐ MARAD

A száguldó cirkuszban mindig nagy figyelmet kaptak a feltörekvő újonc pilóták: azzal, hogy bekerülhettek a legjobb versenyzők táborába, sohasem volt kicsi az elvárás velük szemben sem. Közülük a legjobbak már rögtön az első szezonjukban, az első versenyeiken bizonyítani tudták, hogy van alapja a királykategóriás jelenlétüknek. De lehet bármennyire is kiváló egy pilóta, legfeljebb csak beállítani tudja azokat a csúcsokat, amelyeket az F1 első versenyén szereplők értek el. Elvégre ők rögtön az első futamukon diadalmaskodtak. Így lehetett hat futammal a háta mögött már világbajnok az a Giuseppe Farina, aki az első F1-es versenyt úgy nyerte meg, hogy ő indulhatott az első rajthelyről.

GYŐZNI A MEZŐNY VÉGÉRŐL

A legnagyobb esélye a győzelemre általában annak a pilótának van, aki az első rajthelyről indul. Ahogy haladunk hátrafelé a rajtrácson, egyre kevesebb pénzt tennénk fel az adott versenyző győzelmi esélyeire. Az 1983-as Long Beach-i futam mindezt megcáfolta, amikor is John Watsont a 22. pozícióból indulva intették le elsőként. Ugyan a jelenkori mezőnyben van pár pilóta, aki képes lenne hasonló felzárkózásra, ám mivel manapság csak húsz autó vesz részt a versenyeken, ilyen mélységből egyelőre lehetetlen hasonló bravúrt elérni.

LEGKIEGYENLÍTETTEBB ÉVAD: 1982

1982 mindig is kakukktojásnak számít az F1 történetében. Ez volt az az idény, amelynek 16 futamán 11 különféle győztest láthattunk a pódiumok tetején. Ennek az igencsak kiegyenlített mezőnynek, a kiegyensúlyozott teljesítményének, no meg a nagy rivális Didier Pironi sérülésének köszönhette Keke Rosberg, hogy egy futamgyőzelemmel is világbajnoki címet ünnepelhetett az év végén.

AZ ÚJ ÉV KÉTSZER IS ÚJÉVVEL KEZDŐDÖTT

Ugyan idén a koronavírus miatt csak júliusban indult a szezon, ám általánosságban márciusi időpontban rendezik meg a szezonnyitót a Forma–1-ben. A 80-as évek óta ez megszokott.

Ám olyan korán még sosem indult el F1-es világbajnokság, mint 1965-ben, illetve 1968-ban. Mindkét idényben a szezon­nyitó dél-afrikai versenyt Újév napján rajtoltatták el.

Mindez azt jelentette, hogy a két szezon még az előző évben elkezdődött a futam előtti edzésekkel.