Volt egyszer laboratórium Sárváron - Visszatekintés 1980-ba

A kis üzemben a fehérköpenyesek tekintete marasztalt, no meg a kíváncsiság.

Sárváron, Nyugat-Dunántúl egyik legkorszerűbb infúziós oldatkészítő laboratóriumában jártunk. Gyógyszerészek, asszisztensek és kisegítők dolgoznak itt több millió forint értékű hazai és külföldi gyártmányú gépekkel, készülékekkel. Naponta hatszáz palackot töltenek meg 5-6 féle infúziós oldattal, s ez egyben azt is jelenti, hogy közel ugyanennyit használnak fel a három megye (Győr-Sopron, Zala, Vas) kórházaiban. Ezenkívül a budapesti Országos Hematológiai Intézetbe és a pécsi egyetemi klinikára is szállítanak infúziós oldatokat Sárvárról. Ezek a közelmúlt és napjaink adatai, az előzményekről Ragettli Pál vezető-helyettestől hallottunk. 

Az infúziós oldatok ilyen nagyarányú felhasználására csak két-három éve van lehetőség, hiszen ez a labor csak 1977 óta üzemel. Kezdetben még nem is tudtunk ekkora szériát készíteni, de most már kielégítjük az igényeket. Az orvostudomány fejlődik, de idő kellett ahhoz, hogy felismerjék az oldatok jelentőségét. Ma már nemcsak a súlyos betegek kapnak infúziót, hanem mindazok (például közúti balesetkor, szüléskor), akiknek szervezete folyadékok, só és kalória pótlására szorul.

Az infúziós oldatokat legtöbben életvíz néven ismerik, s maga a szó is óriási jelentőséget tulajdonít a palackok tartalmának. A folyadék gyakran életmentő, ezért nagy szerepe van az egészségügyi ellátásban, a betegek gyógyításában. Fél liter oldat ára 15-25 forint, értéke viszont ennél sokkal több. Ezt csak azok tudják, akik erre rászorultak. Valaki ezt így fogalmazta meg: szüléskor kaptam infúziós oldatot, s egy palack után úgy éreztem, újjászülettem.

A laborban Rózsa Lászlóné vezető asszisztens kalauzolt bennünket. Sorra bemutatta a munkafolyamatokat, s a technológiával ismerkedve négy szó került elő nagyon gyakran: tisztaság, biztonság, óvatosság, ellenőrzés.

Nálunk szükség van a túlzott óvatosságra a palackok töltésekor. Az infúziós oldat négyféle ellenőrzés, vizsgálat után juthat el a kórházakba. Aszeptikus környezetben dolgozunk, de ez még nem elég. Az üvegpalackok mosásától az oldatok raktározásáig nagyon kell ügyelnünk a sterilitásra. A töltés során például baktériumszűrést végzünk 0,2 mikron átmérőjű szűrőberendezéssel, majd makroszkóposan ellenőrizzük az oldatokat, de még ezzel sincs vége. A szombathelyi gyógyszervizsgáló laboratóriumban teljes vizsgálattal ellenőrzik a mintáinkat, s csak ezután kerülhet sor a felhasználásra. Munkánkra panasz még nem érkezett, s a labort az országban a legjobbak között emlegetik. Egyébként a minőség nálunk legalább annyira fontos, mint a mennyiség.

Ez utóbbiról szólva ismét néhány számadat: a desztilláláshoz naponta 350 liter vizet használnak fel. A laborban mindössze tizenöten dolgoznak, de ki tudná megmondani, hány ezer ember szorul munkájuk eredményére, az infúziós oldatokra.

A laboratórium szokatlan klímája megviseli az alkalmi látogatót - akik itt dolgoznak, talán már megszokták, - de azért elkelne egy klímaberendezés. Költsége persze jóval meghaladja a „költségvetést”, így hát marad a védőital. Pedig három évvel ezelőtt az építtetők okosan gazdálkodtak, célszerűen spóroltak. A laborral egy épületben kapott helyet Sárvár második (felújított-áthelyezett) gyógyszertára, s az egész így közel kétmillióval kevesebbe került. A „két cég” dolgozói így közös szociális helyiségeket kaptak, ide értendő az étterem (étkező szoba) is.

Egy infúziós oldatkészítő laboratórium bemutatásához ennyi talán elegendő. Pillanatfelvétel az egészségügyi ellátás hátteréből. Képek egy üzem életéből, amely ugyan még nagyon rövid, de annál több köze van az élethez, az élet megőrzéséhez.