A református egyházmegye kincseit mutatják be Őriszentpéteren

A tárlatot Gerecsei Zoltán, a Dunántúl Református Egyházkerület műemlékügyi referense nyitotta meg, aki a környékhez fűződő saját élményeit osztotta meg először a jelenlévőkkel. Azt mondta, kedves számára ez a vidék, hiszen az első szolgálati útja ide vezetett az Őrségbe. Beszédében végig azt hangsúlyozta, hogy a kincsek alatt nem csillogó, drágakövekkel kirakott, nemesfémből készült tárgyakat kell keresni a vitrinekben, hanem a mindennapi életben használt eszközöket. Az anyagtól függetlenül azonban minden egyes tárgy egyedi és pótolhatatlan, hiszen őrzi egy közösség évszázados emlékeit.

Kiemelte azt is, hogy a kiállítás egy bemutatkozó tárlat, nem muzeális érték, de a segítségével meg lehet ismerni a régi időket őrző közös tárgyakat, magát a református egyházat, s köztük találni lehet olyan kincseket is, melyeket ma is használnak a templomokban. Hozzátette még, hogy ezt a közösséget is megszabdalták, megpróbálták a történelem viharai, de volt napsütéses korszaka is. A kiállított tárgyak pedig nemcsak a békés időszakról, hanem a nehézségekről is szólnak. Mindezek együttesen járulnak hozzá ahhoz a képhez, ami kialakul az emberben az Őrségről. Az itteni életnek pedig mind a mai napig része a református istentisztelet. Gerecsei Zoltán hangsúlyozta még, hogy mindig is fontos vidék volt az Őrség, hiszen egykor az őrállók vigyázták, s az őrségben állás a hit védelmét is jelentette egyben. Ez mind a mai napig így van. A templomok ma is várják a híveket, ma is imádkoznak, továbbá ma is a kezükbe veszik ugyanazokat a tárgyakat.