Vidéken leltek otthonra: a hangos nagyvárosból a csendes faluba

János örökmozgó mesteremberként ténykedett nyugdíjazásáig. Már aktív éveiben is sokat barkácsolt odahaza, ám amikor már nem kellett reggelente munkába indulnia, végképp szűknek bizonyult az ötvennégy négyzetméteres kőbányai öröklakás. Feleségével együtt úgy döntöttek, vidékre költöznek. Hogy pontosan hova, azt a sorsra bízták. Az interneten böngészve bukkantak rá a kisbágyoni, pár éve épült, kedvező árú családi házra. A cserháti hegyes-völgyes tájba és a tágas épületbe az első leutazáskor beleszerettek. Néhány hónap múlva már érkezett az e-mail a rokonoknak: falusi lakosok lettünk!

– A közel száz négyzetméteres, négy éve épült családi házat hirtelen, egy haláleset miatt adták el az örökösök – meséli Marianna. – Abból a pénzből, amit a lakásért kaptunk, ilyen új, jó állapotú házhoz nagyváros közelében nem tudtunk volna hozzájutni. Amikor bejöttünk, minden úgy állt itt, mintha csak a boltba ugrottak volna le a lakók. Ez részben jó is volt, meg rossz is. Sok mindent készen kaptunk, de a konyhabútort például amikor tudjuk, át fogjuk alakítani praktikusabbra. Beköltözés előtt már sok mindent elvégeztünk, például kicseréltük a rosszul záródó ablakokat. Viszont nem kellett, és valószínűleg nem is kell sokáig a falakhoz nyúlnunk. Ugyanis minden helyiség a padlótól a mennyezetig lambériázott, ezért nem kell festeni, csak nedves ruhával letörölni a falakat.

 Jánost az új házban már a felkelő nap talpon találja. Az alagsorban két műhelyt is kialakított, ott barkácsol, vagy a kertben dolgozik naphosszat.

– Budapesten volt egy kutyánk, Picur, aki az év elején sajnos elpusztult – meséli. – Az új házzal azonban egy cicát és egy kutyát is örököltünk. Rexi itt a háznál várta meg az új gazdit, időközben a volt tulajdonosok gondoskodtak róla. Nagyon jó házőrző, indiai esőlesőnek tituláljuk, mert nagyon korán jelzi az időváltozást. A legnagyobb kincs azonban a kert. Örököltünk néhány termő gyümölcsfát is, szilvát, barackot, körtét, málnatöveket. A kert végében pedig van egy saját tavunk is, saját békákkal, amelyek este kilenc körül rázendítenek. Hihetetlenül nyugtató a brekegésük. A tóban idővel halakat is szeretnék tartani. Ha kiülünk a teraszra, a völgynek futó kert, a falu és a Cserhát lankái tárulnak a szemünk elé. Ez a csend, ez a nyugalom minden pénzt megér.

Tegyük hozzá, a falusi családi házzal Tóthék előtt megnyílt sok más lehetőség is. Termelőtől veszik a tojást, a húsféleségeket, a tejet, a házi sajtot. Új otthonukban a szemetet is szelektíven gyűjtik. A pesti pici konyhában el sem fért volna több kuka, s itt ráadásul komposztálót is kialakíthattak a kert végében. A konyhakertben megterem a kukorica, a tök, a paradicsom, a ház előtti díszkertben a háziasszony leli örömét. Ha pedig nagyobb bevásárlásra van szükség, vagy mégis a nagyvárosban akad elintéznivaló, Pestre bő egy óra alatt odaérnek.

– Persze nem könynyű beilleszkedni egy új környezetbe – magyarázza János. – Sokat köszönhetünk egy helyi, velünk egyidős házaspárnak, akikkel már az első napokban összebarátkoztunk, de a többiek is kedves, közvetlen emberek. Még egy nagy munka előttünk áll, a külső szigetelés és vakolás, aztán reméljük, egy jó darabig nem kell hozzányúlnunk a házhoz, és élvezhetjük a dolgos falusi hétköznapokat.

Vendéglátásra is alkalmas

A hálószobák és a mellékhelyiségek a nyitott fedélszékű, szellős nappali két oldalán nyílnak, a konyhát csak egy átadó pult választja el ettől a tágas tértől. A minden összkomforttal ellátott lakás akár nagyobb társaság fogadására is alkalmas lehet. Arra azonban mindenképpen, hogy a városi zajtól megfáradt rokonoknak, barátoknak adjon menedéket néhány napra.