Bridget Bradshow: édes nő - előnyös a helyzeted? (blog)

Számtalan nőt vadítanak meg ezzel a szöveggel: melletted, édes, édes az életem! Kivirulunk ettől, és még édesebbek leszünk. Azzá a nővé válunk, akivel szívesen tölti a hím az idejét. Az abszolút ideális cukorbomba: nincs vele gond, bájosan mosolyog, mély együttérzéssel hallgatja végig egy bróker életének árnyoldalait, és mutatós kísérő bármely üzleti vacsorán. Ugyanakkor a „szviti” csajok azt állítják: ezek azok a helyzetek, amikor a fellegekben jársz – majd úgy érzed, valóban magasan járhattál, ha utána ilyen óriásit zuhantál.

Míg egy férfi a szívét osztja meg két nő között, és még azt is állítja: ez számára nehéz, fogalma sincs arról, hogy kétlakiságával megosztja a te életedet is. Hisz ha veled van: repülsz a boldogságtól - ha épp odaát, akkor borzasztó magányosan éled szingli életed.

Ha épp a hétvégeken ragyogja be mosolyod az eget, miközben szüleid felé tartasz a vasárnapi ebédre, mégiscsak ráeszmélsz, hogy a semmivel egyenlő, ami három napon és éjen át fénylett. Majd a vasárnap délutánt is inkább a szüleidnél töltöd, mert nincs kutyább érzés, mint hazaérkezni az üres lakásba, és hallgatni, hogy a szomszédaid „családi életet” élnek. Nincs gyűlöletesebb, mint maga a vasárnap délután, majd a lassan leszálló – és sokáig kínzó este – és nincs szomorúbb, mint ebben az amúgy is bomba letargikus állapotodban beugrani a boltba két zsemléért, hisz neked (és neked) ennyi is elég - majd rápillantva családok kosarára futólag összehasonlítani az ő harmonikus életüket a te nyomorúságos helyzeteddel.

Ha hétfőtől péntekig - a romantikus hős munka előtt, után, sőt, közben is - tud rád időt szorítani, és hétvégén komoly élettársi, vagy egyéb teendőket teljesít, alig várod, hogy végre elkezdődjön egy új hét. Mind az öt napra felveszed azt az isteni külsőd, ami a pillanatok felett érzett örömöd szüleménye – majd péntektől alszol háromnapi mély álmot, csak ne kelljen érezned, milyen piszokul egyedül vagy.

Pillanatok, amikor nem tudsz semmit: hogy mikor látod újra - hogy hova megy - hogy megcsókol- e valakit - hogy rád gondol– e - hogy az elkövetkező napok alatt mit fog csinálni - és ezt miért nem veled csinálja. Nem nézel oda, amikor távozik, és elbúcsúzni sem tudsz, mert nem tudod, mit kell mondani Elmented a számát - hogy tudd, a hívás tőle jön –, de soha nem tárcsázod, mert szeretőként felhívni egy pasit tilos. Nagyon messzi álomnak tűnik, hogy vele vásárolj, készülj az ünnepekre, vagy egyáltalán, úgy nyugalomban hozzá bújj egy kanapén, és belefúrd a fejed a mellkasába? Kiadod magad, és olyanokat kérdezel, mint Mikor? Hova? Kivel? Felajánlod naivan a közös fadíszítést, ő pedig csak néz rád, mintha meg lennél hibbanva: „Mikor?” – azaz: „Melyik évezredben?”

Úgy érzed, az összes eddigi jelentkező közül ő szeret a legjobban? Erre csak azt mondom, nem szerethet az, akinek napokig nem hiányzol. Még mindig úgy érzed, hogy minden álma felett állsz? Inkább úgy tűnik, szüksége van a kapcsolatára, és rád is, mint extra opcióra. Egekig repíted egyetlen mosollyal – állítja - és te vagy az a nő, akiért érdemes élnie. Neked vall szerelmet és a napjait te aranyozod be - mégis: nem arról van szó, hogy hab vagy csupán azon a tortán, ami az étlapon az utolsó tétel?