Bánfalvy Ágnes az Abigélről és a karácsonyról

A Szabó Magda Abigél című regényéből készült immár legendás tévéfilm emlékezetes karakterszereplője a történetből most játékfilmet rendez.

– Folynak a szereplőválogatások az Abigél című filmhez, a főszereplőt, Ginát keressük. Járjuk az országot, „castingolunk” rendületlenül, mindenkit látni akarunk, aki szóba jöhet – avatott be a műhelytitkokba. – Megható, mennyire él ma is ez a történet. A kollégáim is sorra hívnak fel és ajánlanak szerintük alkalmas Vitay Georginákat – tette hozzá. – Gina alakjában nem a Szerencsi Éva által megformált kislányt, hanem egy olyan lányt keresünk, aki a mai Ginát tudja megteremteni. Úgy tervezzük, hogy a film 2012-re elkészül, de titokban azt remélem, hogy már 2011 karácsonyán bemutathatjuk. Ennél jobb végszót nem is kaphattam volna, hogy a Los Angeles-i karácsonyokról kérdezzem.

– Az első karácsonyom Los Angelesben nagyon mókás volt, mivel könnyű nyári ruhában voltam, és ez elég szokatlan egy közép-európai számára, akinek a karácsony vastag hótakarót, fenyőt és fagyokat jelent – mesélte. – Amúgy az amerikai karácsony sok szempontból hasonló, mint itthon, díszítenek fenyőfát és hasonlóképpen ünnepelnek, bár a „Jézuska”, illetve a Télapó 25-én reggel jön, a kéményen bújik be, és úgy hozza az ajándékokat. Számomra a karácsony ma is a gyermekkort, az otthoni meleg, családi ünnepeket idézi, amelyek szertartásait apukám fantasztikus szeretettel töltötte meg, és ezt örökre belénk plántálta. Ez a mai napig azt jelenti, hogy a mi családunkban – hárman vagyunk nővérek –, hiába szóródtunk szét a világban, mindig ugyanabban az időben, hét órakor kezdődik az ünnep, akkor van a karácsonyi vacsora. Ha itthon vagyunk, akkor meg is látogatjuk egymást, elsősorban édesanyámat, aki szerencsére jól bírja magát.

Az idén a művésznő férjével – Horváth Csaba rendezőproducerrel (a Rendőrsztori című filmsorozat rendezője) – és tizennyolc éves Olivér fiával együtt a tengerentúlon tölti a karácsonyi ünnepeket. – Körbetelefonáljuk majd a fél világot, hiszen nagy a család. Az ünnepi asztalra is nagyjából ugyanaz kerül, mint régen, pontosabban nálunk csak majdnem, a hagyományos zöldséges tejfölös savanyú halleves helyett rác módra készült hal lesz a fő menü, amit mind a hárman imádunk. A karácsony Amerikában egyébként nem csak családi ünnep. Los Angelesben a munkahelyeken, sőt, barátok között is szokás kisebb karácsonyi bulit tartani. Az ünnep előtt egy-két nappal beülnek együtt valahová, koccintanak egy-egy itallal, jókedvűen elbeszélgetnek, mindenki jól érzi magát. A közeli barátok szintén összejönnek karácsonyi partira. Sok jó barátunk van odakint is, főként a film világából. Közös főzéseket rendezünk, legutóbb például a férjem isteni paprikás csirkét csinált nokedlivel, én meg az „ubisalit” hozzá. A férjem ebben nagy mester, az idén is biztosan ki fog találni valamit.

Végül az ajándékozásról sem feledkeztünk meg, a művésznő elárulta, arra nem vállalkozik, hogy saját maga készítette ajándékokkal lepje meg a szeretteit. – Eléggé elfoglalt vagyok, így aztán inkább az a gyakorlat, hogy ha bármikor meglátok valamit, akkor megveszem, és elteszem annak, aki akkor eszembe jutott, és tudom, hogy nagyon fog örülni neki. Családon belül azonban általában közösen kitaláljuk, kinek mi szerezne örömöt. Az biztos, hogy ajándék nélkül nincs karácsony, valamilyen meglepetés mindenkinek jut.

Két nyelven tanulják a mesterséget

A művésznő jelenleg a Thália Színházban rendezi Beaumarchais Figaró házassága, avagy egy őrült nap története című vígjátékát, sőt, az egyik főszerepet, Rosina grófnét is eljátssza. Büszkesége, hogy a produkcióban saját növendékei is szerepelnek, nem is csak statisztaként, hanem fontos figurákat alakítanak. Bánfalvy Áginak ugyanis elismert színészképző stúdiója működik Budapesten, ahol két nyelven – magyarul és angolul – OKJ-s bizonyítványt adó képzés folyik, prózai és musical szakon.