2011.03.24. 13:25
A hattyú tökéletes tánca
A fekete hattyú, Aronofsky megérdemelten Oscar-díjas alkotása sokkal inkább többrétű dráma, mint thriller. Az a fajta film, aminek erőteljes képei a mozit elhagyva flashback-szerűen még sokáig bevillannak.
Az alaptörténet: Nina (Natalie Portman) balett-táncos, aki még mindig anyjával él, rózsaszín-plüssmackós gyerekkorában megrekedve. A balett igazgató (Vincent Cassel) neki adja álomkarakterét, a Hattyúk tavának főszerepét, ám világossá teszi Nina számára, csak a fehér hattyút látja benne, ahhoz hogy tökéletes legyen, ki kell hoznia magából a veszélyes, erotikus, démoni feketét is. Innentől kezdve Nina művészien ördögi, testi-lelki átalakulásának szemtanúi leszünk. A metamorfózis során fontos szerepet játszik a szintén balerina Lily, (Mila Kunis) aki Nina elfojtott, érzéki és ösztönös éne, akiben mindaz megvan, ami belőle hiányzik. Ninának a személyiségébe kell építenie Lilyt, vagyis hagynia kell, hogy feltörjön önmagából.
A mű félelmetes légkörét nemcsak a zárt terek sötét metró, villódzó stroboszkópos diszkó teszik nyomasztóvá, de Nina anyja (Barbara Hershey) erőteljes játéka is, ahogy hitelesen testesíti meg a lányához ambivalens módon kötődő elnyomó szerepét.
A film minden pszichodramatikus, túldimenzionált kellékét eldobva is fontos üzenetet sugall, főként nekünk, nőknek. Nincs egyértelműen fekete vagy fehér, angyali avagy ördögi személyiség. Ám olykor engedni kell, hogy a fekete hattyú szárnyaljon magasabban, hogy a szenvedélyek, az érzelmek törjenek felszínre, még ha így a végén a semmibe is zuhanunk.
Szerző: Szabó Zsuzsanna