Mániákus ruhavadász civilben a színésznő

A zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művésznője nyáron sem szakad el hivatásától, hiszen a Kvártélyházban csütörtökön, pénteken és szombaton még A padlás című musicalben lép színre, hamarosan pedig a Játék a kastélyban című Molnár Ferenc-darab egyetlen női szerepében láthatja a közönség.

Foki Veronika a színpadi feladatoknak köszönhetően megannyi jelmezbe bújhatott már. Arra voltunk kíváncsiak, hogy „civilként” miként öltözködik.

– Ha valaki belépne a lakásomba, egy 38 négyzetméteres gardróbot találna – jegyezte meg mosolyogva. – Nagyon sok ruhám van, imádok öltözködni. Ha nőies a szerep, amit éppen próbálok vagy játszom, nőiesen öltözködöm színházon kívül is, ez egyébként sem áll távol tőlem. Szívesen veszek fel magas sarkú cipőt is. Megesik persze, hogy délelőtt még nőies öltözékben érkezem a színházba, a próbára természetesen át kell öltözni, aztán próba után vissza, így mire hazaérek, már csak melegítőre vágyom. Turkálóba járok, mániákusan „vadászok”, ez a szenvedélyem. Az a jó benne, hogy nagyon olcsón juthat hozzá az ember olyan márkás holmihoz, melyre egyébként rá sem nézne, mert nem telne rá. Cipőből ugyancsak sok van otthon, kedvelem a különleges darabokat. A gyűjtés persze munkaköri „ártalom” is, hiszen ruhatárában sok a jelmez: az operettműsorokhoz mindig ezek közül választ.

– Kolléganőm, Debrei Zsuzsanna csodálatos fellépőruhákat varr, volt szerencsém tőle megörökölni egy-két gyönyörű darabot. Ő az, aki egyébként is arra sarkall, hogy a saját, hétköznapi viselethez szintén szépeket válasszak – mesélte Veronika, aki szem előtt tartja, hogy az, akit a közönség este csillogó szerepben látott, nem jelenhet meg akárhogyan napközben sem.

– Erre odafigyelek, hiszen, hála istennek, sokan felismernek. Ha a színházat képviselem valamilyen rendezvényen, akkor például mindig sminkelek is, bár a civil életemben amúgy nem szoktam. De nem jelenhetek meg slamposan, ami persze nem baj. Az Apácák című zenés előadásban Amnézia nővérként, illetve a Valahol Európában című musicalben Suhancként ismerte meg igazán a nagyérdemű, a lelkes nézők akkor hoztak létre rajongói klubot is.

Legtöbbször zenés szerepben, operettben tűnik fel – legutóbb például a Mágnás Miska Marcsájaként –, amit egyáltalán nem bán.

– Imádom az operettet, a zenés műfajt. Életem első színházi élménye a Győri Balett előadása volt, a másik meghatározó produkció pedig Oszvald Marikához kötődik: őt látva döntöttem le, hogy énekes-táncos-komikus színésznő szeretnék lenni. A Mária főhadnagyban, a Mágnás Miskában már szubrettet játszhattam. Az operett óriási élményt jelent, a nézők szeretetét, örömét. Megmutathatja az ember az ének-, a tánctudását. A díszletek gyönyörűek és persze a ruhák is...  Az új bemutató, a Játék a kastélyban pedig éppen azért nagy ajándék, mert prózai szerep, olyan, mely minden színésznő álma, lubickolni lehet benne. Egy primadonnát játszom. A darabot 1926-ban írta Molnár Ferenc, akkor már nem volt fűző, csak egyszerűen nőiesnek kellett lenni...

EZ AZ A PÁLYA

Foki Veronika Szombathelyen végezte a középiskolát, 2004- ben lett a Hevesi Sándor Színház stúdiósa, 2009 óta színművész. Mindig színésznőnek készült, mint mondja, nem tudna és nem is szeretne más pályát.

Szerző: Péter Gyöngyi