Túl a szövegkönyvön

Nem csak szövegkönyvet lapoz, noha ideje nem mindig engedi, hogy túl gyakran induljon másféle kalandra, mint amit a szerep kínál: most például – bár a nyár rendszerint engedékenyebb – három történet is félbehagyva várja, hogy majd a végére jusson.

Melléjük került legutóbbi szerzeménye is, Müller Péter Isten bohócai című könyve. Az ugyanis még a jövő titka, mikor olvassa el a kiválasztott nagyszerű könyveket, hiszen Lőrincz Nikol mostanában szakmai kötetekkel ápol komolyabb barátságot. Megmérettetésre készül, ha sikerrel veszi az akadályt, hamarosan színész I. képesítés kerül a birtokába.

- A gyakorlati vizsga sikeres volt a Mágnás Miska című operettben játszott szereppel, a Marcsával, ezután következik az elméleti rész. Sok könyvet kell elolvasnom, de nem jelent problémát, mert szívesen teszem. Például Csehov, Brecht, Peter Brook, Grotowski, Popper Péter is szerepel a „kötelező” szerzők között - mesélte Nikol, akivel természetesen könyvesboltban találkoztunk, a Simon István Könyvesházban beszélgettünk.

A színésznő elkészült a szakdolgozatával is, már „csak” a diplomavédés várat magára.

- Kimondottan szórakoztató, kikapcsolódást szolgáló könyv valahogy egyébként sem nagyon kerül a kezembe, inkább szépirodalmi, mélyebb gondolatokat magukba foglaló, konfliktuskezelő vagy problémamegoldó műfajjal találkozom, azt keresem.

A mesekönyvek kimaradtak, az első igazán fontos könyv, ami a kezébe került, Antoine de Saint-Exupéry legismertebb regénye, A kis herceg. Egymás után többször is elolvasta már akkor, gyermekként.

- Édesanyám legjobb barátnőjétől kaptam, aki egyébként is meghatározó szereplője az életemnek. A borító utáni első lapra rá is írta a tételmondatot: „jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Akkor, 7-8 évesen ezt még nem érthettem, de tetszett a könyv. Érdekes egyébként, hogy az idézett sorok évről évre miként hatnak, milyen új jelentéssel társulnak, hogyan adnak mindig mást, többet - mondta elgondolkodva a színésznő.

- A kedvenc olvasmányom Bulgakov A Mester és Margarita című regénye. Sokszor hallottam róla mielőtt elolvastam, hiszen mindig fölemlegették, hogy ezt mindenkinek illik ismerni, mígnem egy alkalommal egy hétre ágyba kényszerített egy betegség. Gondoltam, ez az idő alkalmas lesz rá, hogy nekilássak: nagyon megtetszett. Tényleg kiszámíthatatlan, hogyan alakul a történet, fordulatos, izgalmas, főként azért, mert a szálak, a jelenetek párhuzamosan futnak. Sokszor érzi úgy az ember, hogy nem is ő botlott egy könyvbe, hanem a mű talált rá.

Lőrincz Nikolnak is voltak különös találkozásai:

- Kétszer is előfordult velem, mindkét alkalommal olyankor történt ez, amikor lelki támaszra volt szükségem. Az egyik Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége című műve, ezt egy nagyon jó fiúbarátomtól kaptam, és jó barátnőmtől, Benkő Zsuzsitól kaptam a másikat, az pedig Paulo Coelho Az alkimista című regénye. Furcsa, hogy ez utóbbit, miután később is elolvastam, már nem gondoltam annyira izgalmasnak, de adott időszakban mégis nagyon sokat segített...

Érdekes, hogy azokra a művekre, melyeket nem „muszájból” olvasok, valahogy mindig a barátaim hívják fel a figyelmem, ők ajánlják. És persze születésnapra, névnapra is mindig könyvet kapok tőlük...