A borkirálynő szíve csücske a Balatonfelvidék és Öreghegy

Mi a Noé-Hegyi Szent István Borlovagrend zászlós bora? (Zengő.)  Hány borvidék van az országban? (Huszonkettő.) Mi a kacs? (A szőlő kapaszkodó szerve.) Mi a filoxéra? (Filoxera vastatrix nevű szőlő-gyökértetű, amely megtámadja és elpusztítja a növényt.) 

A többi között ezekre  az írásbeli kérdésekre kellett válaszolniuk a borkirálynő-jelölteknek.  A szóbeli  vizsgán pedig ilyen kérdések  fogalmazódtak meg: mi a rozé? (Olyan vörösbor fajta, amit azonnal préselnek, ezért a rózsaszín.)   Mi a murci? (A már forrásnak indult must, amely már alkoholt tartalmaz.)  Milyen szőlőből készül a jégbor? (Fagyott szőlőből, amikor a szőlőbogyóban még csak a víz fagyott meg.) Soroljon föl néhány direktermő fajtát! (Izabella, Ezerszeres, Százszoros,  Otello,  Delavare.) A gasztronómiai jártasságot például ilyen  kérdés-válaszokkal ellenőrizték: a somlói galuskához milyen típusú bort ajánlana? Mikor és milyen vörösbort adhatunk a vadpörkölthöz?

 A három  borkirálynő-jelölt az elméleti  és a gyakorlati feladatokat  is ügyesen, leleményesen, frappánsan oldotta meg.  Néhány hajszállal,  talán egy orrhosszal Kiss Barbara előzte meg társait, ő lett  a borkirálynő. Első udvarhölgye Fülöp Magdolna, Simon Gabriella kapta a másik udvarhölgy szerepkörét.  A rivális, Magdolna 27 éves, de már 15 éves kora óta dolgozik, volt  eladó, táncoktató, vállalkozó, menedzserasszisztens, titkárnő,  stylist,  még az újságíróságba is belekóstolt. Jelenleg 3 éves kisfiát neveli...

Mit érdemes tudni az öreghegyi borlovagrend frissen választott királynőjéről azon kívül, hogy csinos, fekete hajú és szemű, sudár teremtés?

- Fehérváron születtem  1983-ban. A Tóparti Gimnáziumban érettségiztem, ezután a gödöllői  Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Karán  folytattam tanulmányaimat, a környezetgazdálkodási agrármérnök szakon a  természetvédelem-tájökológia szakirányt választottam.  Ezt a tudást kibővítettem, megfejeltem  egy vidékfejlesztési szaktanácsadói képzéssel.

Arra a kérdésemre, hogy mikor és hol volt az első randevúja a borral, a borászkodással, meglepő választ adott.
- A szőlőtermesztéssel és a borászattal egyetemi tanulmányaim során kerültem szorosabb kapcsolatba. A gyakorlatvezetőm különórákat szentelt e témakörnek, és engem elvarázsolt a szenvedélye, az odaadása. Nagy tisztelettel és alázattal beszélt a borkultúráról.  A borkóstolókkal egybekötött szemináriumokon testközelbe kerülhettünk  hazánk  borvidékeivel,  kóstolgattuk, elemezgettük a legszebb nedüket. Ott ismerkedtem meg a jó, a szép borok jelzőivel, a lírikus Berda József  költői szavaival: "tündéri tütük". A jelzők a nőkre is illenek: kedves, kellemes,   jóillatú, elegáns, tüzes, gömbölyű, szelíd, karakteres... Volt találkozásunk gyatra lőrékkel is: dohos, dugós, durva, érdes, éretlen, fülledt, jellegtelen, lapos, pimpós, zavaros löttyökkel. Bármilyen meglepő, a szemináriumok hatására kezdtem el komolyabban érdeklődni a borok iránt.

Mára  a baráti találkozások, a kellemes beszélgetések, bográcsozások elengedhetetlen részévé vált a mértéktartó borozgatás. Három és fél éve falugazdász, azaz a székesfehérvári gazdák, az őstermelők  szaktanácsadója,  a megyei kormányhivatal élelmiszer-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságán dolgozik. A vidék szeretetét  az enyingi nagyszülőknek is köszönheti,  meg a máig nem szűnő túrázásoknak, kirándulásoknak, borutakon való barangolásoknak.

 - Szívem csücske a Balatonfelvidék, a Badacsony és Szigliget. A minap hallottam egy  Balaton melléki  tradícióról,  a leánypásztorokról egy kedves és igaz  mesét. Szőlőérés idején  5-6 barátnő összeállt, és kiruccantak a szőlőkbe "őrködni".  Sétáltak, táncoltak, daloltak, legényekkel cimboráltak, mulatoztak. Sok szerelmi kapcsolat és házasság  szövődött a szőlőpásztorok és a lánypásztorok között. A  régi szokásnak valójában nem a madarak és a tolvajok hessegetése volt a célja, hanem  a fiatalok összeboronálása.  A szőlővidékeken a  házasságkötéseknek megszokott ideje, rendje  volt, amiről egy nóta is szól: "Szüret után lesz az esküvőnk..."

Szerző: Zágoni Erzsébet