Adrenalin pszichiátriára került - Maya naplója

Hát, ha valamire, erre egyáltalán nem számítottam, ezért egy hirtelen jött sugallat nyomán azonnal  kinyomtam a készüléket, ahelyett, hogy beleszóltam volna. Megdermedtem. Nem volt túl jó ötlet - pislákolt bennem az első értelmes gondolat a sokk után. S persze egyből eszembe jutott az is, hogy a számomat nyilván kijelezte a készülék... Így volt, s nem is kellett sokáig várni, megérkezett az üzenet: Legyen annyi vér a pucádban, hogy beleszólsz! - írta a női hang, aki, ezek után már kétséget kizáróan az a nő volt, akire annyit gondoltam az elmúlt időszakban, amennyit talán még Adrenalinra sem. Hát, nem volt - válaszoltam az üzenetre, de persze csak gondolatban. Inkább meghúztam magam, nem írtam neki vissza semmit, hátha valójában meg sem történt ez az egész, csak álmodom. De nem, nyilvánvalóan nem... Pánikba estem, amin nem segített az sem - sőt, csak fokozta a hangulatomat -, hogy megcsörrent a telefonom, és látom, hogy ő hív. Vagyis nyilván a nő. Ajjaj, most mi legyen? - tanakodtam magamban, s legalább ötször kicsöngött a telefon, mire gyűjtöttem annyi lelkierőt (vért a pucámba), hogy felvegyem. Bocsánat, nem voltam erre felkészülve - mondtam elhaló hangon köszönés helyett. A nő higgadtan annyit válaszolt: tudja, ki vagyok, s hogy a férfi telefonja nála van megőrzésre, amíg bent van a kórházban. Szóval, eljött az idő, hogy beszéljünk - tette hozzá. Na, ha valamire, erre nem volt szükségem, de nagyon úgy tűnt, tényleg eljött az idő, hogy megfizessek a dolgaimért. Holnap délben a mekinél találkozzunk - javasolta, én pedig kénytelen voltam igent mondani. Később Adrenalin jelentkezett, és pánikolva kérdezte: Te most akkor tényleg találkozol a feleségemmel? Üdv: maya