Ami a szakítás nyeresége lehet

Ilyen krízis a szakítás is, melyet általában a gyász folyamatával vonnak párhuzamba. Ebben a helyzetben az elhagyott számára elveszhet az élet felett érzett kontroll, ami komoly megpróbáltatást jelent a mindennapokra nézve.
- Jellemző, hogy az egyedül maradt fél eltávolodik a racionalitástól és olyan dolgot tesz, gondol, melyek nem alapszemélyiségének jellemzői - mondja Sebők Franciska pszichológus.  - A kezdeti sokk után - főleg ha a szakítás hirtelen és váratlan - általában az érzelmek széles repertoárja jelenik meg: harag, remény, önvádlás, szerelem... Ez egy természetes folyamat, merjük benne felismerni és megélni az  érzéseinket. Haragunkat ne vetítsük rá egy másik személyre, se önmagunkra. Ne tegyünk hirtelen, meggondolatlan lépéseket, melyeket  később megbánunk.

Sokan sokféle képpen próbálják meg túlélni ezt az időszakot. Egyesek takarítanak, mások a végkimerülésig hajtják magukat, hogy gondolataikat eltereljék, ne kelljen a fájdalommal találkozniuk. Ezeknek a nem tudatos "meneküléseknek" megvan a maguk funkciója, védik személyiségünk "egész"-ségét. Merjünk egyedül lenni,  ne féljünk a csendtől! A  legjobb, amit tehetünk, ha önmagunkba nézünk, és gondoljuk végig a közösen töltött időt. Érdemes megvizsgálni,  a másik mit tükrözött számomra, miért pont vele voltam együtt, mit tanultam tőle, mire mutatott rá az én személyiségemben. Sokszor az önmagunkról gondolt alapsémáink jelennek meg a másiknál. Például egy önmagát nem elfogadó ember gyakran megalázó, férfi/női énjén sértő párkapcsolatba lép bele, hiszen ő is így vélekedik önmagáról. Ha  megpróbáljuk ezeket a működésmódokat felismerni és tudatosítani, személyiségünk fejlődik.

A  párkacsolatok zöme egyfajta irányjelző. Ráismerhetünk valódi igényeinkre, egyre tisztábban, differenciáltan látjuk, mire vágyunk, ki mellett tudunk kiteljesedni és igazán boldoggá válni.

Szerző: Merklin Tímea