Nosztalgia és a törpiek

Nem tagadom, én nem, felnőtt korom ellenére sem. Szeretem ezt a mesét, egyike azoknak, amelyen felnőttem. A kék törpök szerethető, kedves, nevettető figurák, akik példaértékű összefogással, egymás iránt érzett mérhetetlen szeretettel, békességben élnek gombaházaikban Aprajafalván. Életük azonban nem csak játék és mese, az elszánt varázsló, Hókuszpók mindent elkövet, hogy megkaparintsa az apróságokat. Nincs ez másképp a mozifilmben sem.

A jól megszokott szereplőkön kívül az animációs filmben vannak új figurák is: egy elragadó, fiatal pár fogadja be otthonába a kékségeket, és hogy az apukák se unatkozzanak, egy törtető főnök asszony szerepében a "jó nő" kategória is kipipálva. Apró hőseink egy szerencsétlen véletlennek, egy jóslatnak és Ügyifogyinak hála egy feketelyukon át teleportálják magukat egy másik faluba. Törpénetesen New Yorkba, ahol hihetetlen kalandokba keverednek.

Hamar összebarátkoznak a a babát váró családdal, és a törpök elmesélik, hogy csak Hupihold idején tudnak visszakerülni imádott falujukba, és ehhez szükségük van egy csillagvizsgálóra. Ami persze épp nincs a háznál, így ők kezükbe veszik az irányítást, nekivágnak a Nagy Almának.

Közben egy kozmetikai cég világhírnevet ajánl Hókuszpóknak, aki elrabolja Törpapát, Törpilla harcot vív Sziamiauval, Okoska mindig mindent jobban tud, Dulifuli folyton duzzog, Vitéztörp hősködik, Ügyifogyi pedig esetlenkedik, de persze az utolsó pillanatban megérkezik a felmentő sereg, így Törpapa megmenekül, eljön Hupihold és a törpök visszakerülnek Aprajafalvára, tehát happy end a vége.

Nem mondom, hogy nem lehetne jobb a sztori vagy a grafika, de azt mondhatom, hogy jobban mulattam a kékségek poénjain, mint az ötévesek, és úgy láttam, a törpiek is így voltak ezzel.

Szerző: Káposztás Vivien