Váradi Eszter Sára a tragikus sorsú Domján Edit szerepében

A kétszemélyes előadásban  Váradi Eszter Sára  régi, kedves színészkollégája, Keller János  alakítja Szécsi Pált: a  legendás párról - a teátrum felkérésére -, Csikós Attila készített darabot: direkt a két fehérvári színészre gondolva, rájuk szabva írta meg a szerepeket.

- A rendezőnek, Telihay Péternek az az elképzelése, hogy ne valamiféle panoptikumot idézzünk: ez  számunkra is nagyon szimpatikus. Ez azt jelenti, hogy - bár a kettejük történetét meséljük el - nem arra törekszünk, hogy pusztán bekukucskáljuk két ember szerelmi életébe. Azt szeretnénk, ha a két nagyszerű művészember tragikus vergődése a néző számára is felidézné azokat a helyzeteket, amelyek hétköznapi emberekkel is gyakorta előfordulnak egy-egy kapcsolatban.  Egy szenvedélyes férfi és nő találkozása, küzdelme egymásért, a szerelemért,  tele van olyan momentummal, ami ismerős mindazoknak, akik átéltek  hasonló, elsöprő  érzelmet. Ez a darab sok olyan kérdést feszeget, ami a kapcsolatokban sűrűn  felvetődik... Például  mások is őrlődnek, hogy a karriert, a munkát  vagy  a családalapítást  helyezzék-e előtérbe, de amiatt is: miként lehet ezt a kettőt egyáltalán összhangba hozni  - mondja Eszter Sára a próbák szünetében, az öltözőben. Hozzáteszi: természetesen ez a próbafolyamat őt is, és színpadi partnerét is valóságos  érzelmi hullámvasútra ültette. Hiszen magukból, a saját   tapasztalataikból is  kellett építkezniük. Ezért úgy érezték, számukra is  fontos ez a darab: és nagyon jó  hogy összeszokott színpadi partnerekként  együtt alakították ki a játékot...

Eszter Sárát  a különleges szerep kapcsán természetesen a személyes élményeiről, gondolatairól is faggattam:  
 - Úgy gondolom, hogy aki színpadon szerepel, az az átlagosnál érzékenyebb ember. Egy szenzibilisebb lelki alkatnak - ha nem kapja meg azt a kapaszkodót, szeretetet, amit igényelne -  könnyebben vehet tragikus fordulatot a sorsa. Sokat beszélgettünk erről Keller Janival: az is szóba került, hogy mi szerencsésnek érezhetjük magunkat, mert mindkettőnknek csodálatos családja van...  Nem is tudom, elárulhatom-e,  mert ez azért személyes, intim dolog, de korábban olykor én is zűrös lány voltam. Nekem óriási szerencsém volt, mert egy-egy nehezebb periódusban mindig a helyes útra billentettek a barátok, a családtagok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy találkoztam a férjemmel, mert ha az embernek nincs biztos háttere, ahova jó hazamenni, ahol megnyugodhat és feloldódhat, akkor nagy bajba kerülhet...  Rendkívül nehéz dolog az életben olyan embert találni, aki támogat, és közben persze, biztat is: azaz azt is hagyja, hogy a másik szabadon szárnyalhasson. Domján Editnek és Szécsi Pálnak ez nem adatott meg: és ha két szenvedélyes,  magas hőfokon élő ember találkozik, szinte elégetik  egymást.
 
S ha már szóba került a családi háttér: nem hagyhatjuk ki, hogy  Eszter Sára boldog és büszke anya is. Hiszen 2010 őszén született meg  elbűvölő kisfia,  Marci. És a színésznő - némi szünet után - ebben az évadban tért vissza Fehérvára, a színpadra:
-  Már a Csárdáskirálynő próbái alatt is sokat voltam bent a színházban, de most ez a próbafolyamat nagyon nagy energiaráfordítást  igényel. Mivel a férjem fehérvári, gyakorlatilag ideköltöztünk. Marcira pedig az anyósom vigyáz. A minap a férjemmel együtt Marci bejött egy kicsit a színházba, játszott a kellékekkel, és persze találkozott Keller Janival is, akivel óriási barátságban van. De nagyon várom már, hogy minden visszazökkenjen a régi kerékvágásba, és újra többet lehessek vele...

A produkcióban rengeteg sláger is elhangzik: a dalok  felidézik  a kor hangulatát és ráfelelnek a különleges kapcsolat egyes  stációira is...  A színészek számára a belső és külső átalakulás egyaránt fontos.  Váradi Eszter Sára azt meséli, az első jelmezes  próbán a hideg futkosott a hátán, amikor Keller János megjelent a jellegzetes, Szécsit idéző  fehér garbóban. Neki pedig a fodrász  Domján Edit egyik régi fotója alapján készített frizurát. A hasonlóság láttán döbbent arcok meredtek rá...