Szenvedni kell, de attól még van értelme a holnapnak - Maya naplója

Nevezetesen az, hogy noha történnek velünk rossz dolgok, kudarcok és csalódások, egyik sem jelenti a világ végét. Mert lehet, hogy "hű, de fáj!", és éljük is meg annak minden szenvedését, fájdalmát, de azért még nem kell a Dunának menni... Így volt ez akkor is, amikor egy kósza második randevú után (visszagondolva ez már elég viccesnek tűnik)  nem láttam többé azt a bizonyos pesti művészlelket, és azt mondtam barátnőmnek a buszon: tudod, iszonyúan szenvedek... De nem baj, jó ez így.
Barátnőm döbbent szemeket meresztve rám, azt mondta: nem hiszek neked, hogy lenne jó ez így? De hiszen szenvedsz!
Igaz - nyeltem a könnyem -, de már nem látom úgy, hogy akkor nincs értelme a holnapnak. Megélem, kiadom, és azt remélem, egyszer csak  elmúlik...
És milyen igazam lett. Másnapra, ahogy azt a Szex és New York törvénye is kimondja, el is múlt. E szingliirodalom szerint ugyanis a szakítási gyász épp fele annyi ideig tart, mint maga a kapcsolat. Vajon ez tényleg mindig igaz?
Üdv: maya