Megtalálták a lelki társukat

Úgy, de úgy néznek egymásra a darab elején még a paraván előtt, mosolyogva, harmonikázva, hogy nem lehet nem látni köztük a muzsikában is szövődő harmóniát. E bevezetés után Lehőcz Zsuzsa feladata, hogy zenei kíséretet adjon Vitéz László kalandjaihoz, amely Takács Dániel egyszemélyes játéka.

– Akkor jöttünk össze, amikor tavaly nyáron az Akárkit próbáltuk, de nem a darab közben, hanem az estéken. Sosem osztottak be minket együtt, mindig külön csoportban próbáltunk. A Vitéz László az első, amiben együtt szerepelünk. Szerencsénk van vele, izgalmas előadás készült – meséli Zsuzsa.

– A civil Dani és civil Zsuzsi közti kapcsolat pluszenergiákat ad, segíti a munkánkat. Jó emberi kapcsolat hiányában is jöhet létre jó munkakapcsolat, de esetünkben a jó civil kapcsolat hozzá is tesz.

Arról is faggatjuk a bábszínésznőt, hogy megérintik-e a modern világ olyan dolgai, amikről manapság sokat szokás beszélni: hogy „az emberek nem szeretnek elköteleződni, felelősséget vállalni egymás iránt, bizalmatlanok a hosszú távú kapcsolatokkal szemben...” Zsuzsi néz tágra nyílt szemmel, mosolyog.

– Mindig szerencsés voltam a szerelemben, mindig olyan emberekre találtam, vagy találtak rám, akikkel jól meg tudtuk érteni egymást, és harmonikusan éltünk. Danival különleges kapcsolat jött létre. Másfél éve, amióta együtt vagyunk és élünk, nem volt olyan nézeteltérésünk, amit egy pillanat alatt meg ne tudtunk volna oldani. Hogy ugyanaz a munkánk, számunkra azt jelenti, hogy könnyebben tudunk részt venni egymás életében. Ugyanaz a munkarendünk. Akik nem így dolgoznak, bizonyára nehezebben tudnak egymáshoz illeszkedni. Mi tudjuk egymásról, hogy a másik minek örül, vagy miért fáradt. Azt a kicsike szabadidőnket együtt tudjuk felhasználni. Egymás lelki társai vagyunk. Ez az első év, amikor két darabban is együtt játszunk: a Vitéz Lászlóban én kísérem őt, a készülő marionett-játékunkban ő kísér engem.

Lehőcz Zsuzsa (25) a Minden egér szereti a sajtot című előadás egyik figurájával. (Fotó: Ohr Tibor)

A 2014-ben bemutatandó marionett-játéknak (munkacíme: „Dobronka cirkusz, világszám”) Boráros Milada a rendezője és forgatókönyvírója. Lehőcz Zsuzsa segít az ötletelésben, hiszen ez az ő szólójátéka lesz, a bábszínház idei tervei között a harmadik ilyen egyszemélyes darab. Bérletben megy majd, ahogy Takács Dániel Vitéz Lászlója és Kovács Bálint Én vagyok én, te vagy te című játéka is.

Milada volt a tervezője a Nanga, a varázslónő című bábszínházban készült mesének, úgyhogy nem először dolgoznak !együtt. Milada Boráros Szilárd felesége, aki pedig sok-sok darabot tervezett már a Meseboltnak, legutóbb a Vitéz Lászót.

Lehőcz Zsuzsa folyamatosan tanul. Most végezte el a Károli Gáspár Egyetem színháztudományi mesterképzését. Mint mondja, munka mellett nagyon nehéz volt felkészülni a vizsgákra, mert a vizsgaidőszakokban is próbálni kellett, de sikerült. Szakdolgozati témája az volt, milyen a mozgató és a figura viszonya a japán tradicionális bunkarku bábtechnikában.

Az elmúlt évben megtanult gólyalábazni, tanul fuvolázni és harmonikázni. Játszik a bábszínházi Kasír Machine zenekarban is, felléptek már a Malom Sörözőben és a kecskeméti országos bábfesztiválon is. Nyáron dolgozott a karneválszínházi előadásban. Munkás hónapok voltak, de volt egy kicsit otthon, Temesváron is.

– Ritkán látom a szüleimet, négyszer tudok hazamenni egy évben Temesvárra, ami 550 kilométerre van innen. Az apukám mindig ideutazik a bemutatókra, és akkor itt tölt három napot. Szombaton reggel útra kel, délutánra ideér, vasárnap délelőtt premier, hétfőn indul haza. Az anyukám nem tud jönni, mert a beteg nagymamámat ápolja, akit nem lehet magára hagyni. De mindig viszek haza felvételeket – amiket különben a bábszínház archiválási szándékkal készít – , így ő is meg tudja nézni a darabjainkat.

Arra gondoltam, hogy az egyetemen olyan színházi látásmódokról tanulhatok, amiket nem ismerek mondja Zsuzsa. Szerettem volna megtanulni szövegekkel dolgozni, de dramaturgiai ismeretek nem voltak. Mégis sok hasznát vettem a két évnek, mert a szakdolgozat kapcsán felhasználhattam a saját tapasztalataimat, megnéztem eredeti japán felvételeket, ezek segítenek abban, hogy a bábozáshoz szükséges testtudatot és fegyelmet ki tudjam alakítani magamban. Budapesten voltak óráim, így ott is jártam színházba.