Horváth Istvánné Éva köt, horgol és gurít

Még csak negyedik osztályos volt az általános iskolában, de már a saját maga által kötött pulóverben járt.

– Az a sötétzöld pulcsi jó pár évig velem együtt nőtt – mondja mosolyogva Horváth Istvánné Éva, aki a koraesti tekemeccs után kötőtűvel a kezében fogad. Most éppen csíkos sapkákat köt – mosolygós arcú tojásokra.

Amerre nézek, mindenhol kis üvegcséket látok – tele gyöngyökkel és egyéb kellékekkel. A csillárról csipkéből és gyöngyből horgolt angyalkák és tavasztündérek lógnak, fejükön csillogó glóriák, marabutollból készült szárnyaikkal libegnek ide-oda.

Éva legújabb ötlete: csíkos sapkákat köt a tojásokra. Gyönggyel díszített angyalokat, tündéreket is horgol. Nem telik el úgy nap, hogy ne kötne vagy horgolna. Másik hobbija a teke, két csapatban is játszik. Fotó: Horváth Csaba

Éváról mindenki tudja, hogy imád kötni, horgolni.

– Anyuka szeretett hímezni, kötni és horgolni, én pedig ott ültem mellette, és eltanultam – idézi fel a kezdeteket, és elmondja azt is, hogy nem telik el úgy nap, hogy ne venne kötő- vagy horgolótűt a kezébe.

– Utazás közben is horgolok – jegyzi meg, és mutatja az útizsákba bekészített fonalat és gyöngyöket. Gyakran mennek Sárbogárdra a párja szüleihez, addig éppen elkészül egy angyalka...

Éva párja, László is jól tudja, hogy bármerre utaznak, kirándulnak az országban, a látnivalók mellett a hobbiboltokra is kell időt szakítaniuk. Éva ugyanis fejből sorolja, hogy az ország melyik szegletében milyen különleges gyöngyökre vagy tollakra lehet bukkanni.

Aztán amikor a kanapé fölötti polcon sorakozó serlegeket pásztázom a tekintetemmel, szóba kerül a másik nagy „szerelem", a teke. Éva az 1980-as évek közepén kezdte űzni ezt a sportot, akkor még a határőrségnél dolgozott. Hamar kiderült, hogy van érzéke – és persze kitartása – a tekéhez, így aztán egészen a szuperligáig jutott. Most is két csapatot erősít: a megyei bajnokságban a Horváth-Gravitáció TK, a városiban pedig a rendőrség Vasi RSSE tagjaként igyekszik minél több fát ütni.

Éva korábban harminc évig dolgozott a határőrségnél – köztisztviselőként –, majd onnan átkerült a rendőrséghez, és tavaly a Vasvári Rendőr-kapitányság bűnügyi osztályáról ment nyugdíjba. Azt mondja, egyetlen pillanatig sem unatkozik. Nagy örömére lánya, Krisztina is követője: gyönyörű ékszereket készít, és – micsoda véletlen – egy csapatban tekéznek. Hogy három lányunokáját – Evelint, Natáliát és Boglárkát – is sikerül-e megfertőznie a hobbijaival, még nem tudni. Bár ha elnézem azt a nyakláncot, amit Evelin készített neki, akkor ez nem is kérdés.