Óvónőből lett polgármester Kovács Tilda, most elballagott a közéletből

Gersekaráton született, Vasváron járt gimnáziumba. Közéleti tevékenysége során szívügye volt, hogy a középiskola fennmaradjon, működőképes legyen azzal a szemlélettel, hogy a térségben a munkanélküliséget úgy lehet csökkenteni, ha az intézmény elindul a piacorientált képzések felé.

- Már a középiskolában is hangadó voltam. A történelem tanáromtól kaptam indíttatást, hogy bölcsész szakot végezzek, de mivel anyukám egyedül nevelt, nem volt pénzünk arra, hogy egyetemre menjek. Mindenképpen akartam tanulni valamit, így lettem óvónő, Sopronban végeztem. Egy évig dolgoztam Szombathelyen az Aréna utcában, aztán Vasvárra kerültem, azóta folyamatosan itt dolgoztam. 16 évvel ezelőtt merült fel, hogy városi képviselő legyek, négyszer vettem részt választáson, nagy fölénnyel nyertem. Ez számomra azt jelenti, hogy a neveltjeim és a szüleik jeleztek vissza, hogy az óvodai munkámmal elégedettek voltak, hiszen onnan ismertek. Ez jelentkezett a polgármesteri munkámban is, mert az óvodásaim, akik ma már családos emberek, rengeteget segítettek a város közéletében, a sport, a turisztika, a kultúra területén. Most már én gondolok rájuk hálával, és köszönöm nekik.

Kovács Tilda Vasvár leköszönt polgármestere. Korábban 35 évig óvónő volt, közel ezer vasvári gyereket nevelt ez idő alatt, a nála 20 évvel fiatalabb generációk mind hozzá jártak (Fotó: Merklin Tímea)

Kovács Tilda azt mondja, az a siker titka, ha az ember magát adja. Soha nem próbált meg más bőrbe bújni, ha elfogadták, örült, ha nem, nem. Tud kemény lenni, ha kell, de tud nagyokat nevetni, a humor a személyisége része, és mint mondja: nagyon kell a közélethez . A haragot tíz percig sem tartja, nem viszi magával, hogy ne mérgezze, ne tegye tönkre vele saját magát. Ha elmondta a véleményét, le is zárta az ügyeket. Nyílt és őszinte, abban a szellemben él, hogy a legrövidebb út az egyenes . Úgy véli, a sikeres embernek teljesen oda kell adnia magát a hivatásának.

- Nem véletlen, hogy amíg a gyerekeim fel nem nőttek, nem vállaltam közéleti szerepet. Úgy gondoltam, hogy a gyereknevelésbe minden energiát bele kell tenni, hogy később ne legyen velük gond. Az anyák a legmeghatározóbbak a gyerekek számára, ez felelősség. Az emberré válást tisztességesen végig kell kísérni, el kell végezni ezt a munkát is. Amikor a gyerekeim 20 és 25 évesek lettek, a hangsúly áttevődött, onnantól kezdve az életemet teljesen kitöltötte a munka. Ők már önállóan tudták vinni az életüket, és én csak mögöttük álltam, állok. A polgármesterségre szolgálatként tekintettem, nem volt munkaidő, nem volt kis és nagy feladat. A megbízatásom lejárta előtti utolsó két hétben győződtem meg arról, hogy jól végeztem a munkámat. Mindenkinek kívánom, hogy így tudja abbahagyni. Úgy éreztem, nem nyugdíjba vonulok, hanem elballagok . Virágcsokrok tömegét kaptam, és különféle szeretetmegnyilvánulásokkal leptek meg a kollégáim, a városlakók, a megyei intézményvezetők. Olyan gesztusokat kaptam, amiket álmomban sem reméltem. Volt, aki azt mondta: Te voltál a kedvenc polgármesterem.

Leköszönésével sok energiája felszabadul Kovács Tildának, mihez kezd most? Mit tervez, mivel tölti majd az idejét?

- Eddig mindent alárendeltem a város szolgálatának, most egy kicsit önző korszak következik. Szeretnék újra sportolni, fitnesz klubba járni, túratársakkal utakat szervezni. Szeretnék sokat olvasni, mert eddig állandó stresszben éltem, és bár sok könyvet vettem, ha el is kezdtem egyet, letettem, mert nem tudtam koncentrálni. Nagyon szeretem Hamvas Béla, Márai Sándor írásait. A fiam, Péter Vasváron él, de a lányom, Orsi Münchenben, ott van két unokám Áron és Lili szeretnék hozzájuk kiutazni, és hosszabb időt ott tölteni. Itthon szeretek főzőcskézni, befőzni, anyukámnál van kert , sőt hobbim lett a savanyúság eltevés, befőtt-, lekvárkészítés.

Minden olyat szeretnék csinálni, amiben nem kell gondolkodni, döntéseket hozni. Szeretnék egy picit csak úgy kinézni a fejemből, hogy regenerálódni tudjak.