Párválasztás - A józan eszünkre vagy az ösztöneinkre hallgassunk?

Biztosan ismerős a mondat: megint jól beleválasztott! Hát, most már elmondhatják magukról hölgyeim, ha netalántán ezután ilyen jellegû megjegyzést kapnának, nem Önök tehetnek róla, hanem a génjeik. Ugyanis a két egymástól független kutatás kérdése az volt, miért vonzódnak a nők a házas férfiakhoz és a rosszfiúkhoz. A válasz egyszerűnek tűnik: egy nős pasi már bizonyított, kész megállapodni, talán még gyereket vállalni is, eltartani a családot, míg egy egyedülálló már zsákbamacska.
A rosszfiúkra vonatkozó válasz sem túlzottan meglepő: ezt a típust a férfiassággal azonosítjuk. A férfias férfi minden hölgy álma: a férfi, aki leveszi (vagy dönti) a lábáról, s emellett, mint valami nomád harcos, küzd a mindennapokban a világ ellen.
Tehát ez a génjeink választása, a kérdés csak az, a józan eszünkre hallgatva kordában tudjuk-e tartani az ösztöneinket. Mert a házas férfiak nyilvánvalóan nem függetlenek, s mivel a többnejûség csak néhány vallás jó tulajdonságait erősíti, ezért gondolom, sejthető, valaki veszíteni fog, nem is kicsit. A rosszfiúkkal pedig az a probléma, hogy ami eleinte izgalmasnak és csábítónak tûnik, arról nem sokkal később kiderülhet: veszélyes és taszító. S ugye senki sem akarja valamelyik börtön látogatótermében először megmutatni a párjának a kisbabát?

Most, hogy ezeket tisztáztuk, még mindig nem mondhatjuk biztosan, hogy csak az eszünkre hallgatunk, az ösztöneinket pedig mellőzzük. Hiszen a legjobb választás általában nem a fejünkben és nem is a génjeinkben születik meg. Hanem a szívünkben...

Horváth Viktória