Rónaszéki Linda: Mese a zoknis fiókból

Mindannyian ismerjük a mosógépek ötödik dimenzióját, ami a zokni párok egyik felét egyszerűen elnyeli, és soha többé nem adja vissza. Rónaszéki Linda meséjében azonban egymásra találásról van szó. A színhely egy komód, amelynek felső fiókjában lakik Zokni úrfi, az alsó fiókjában pedig Harisnyás kisasszony, akik a kalandos mese végén találkoznak. A képek eredeti akvarelljeivel a könyvbemutatón találkozunk majd. A rendhagyó kiállításon a Művészetek Háza Szalonját gyerekszobának rendezik be, Linda addigra megvarrja a mese szereplőit.
 
Színes, kerek, teremtett világ az övé, a képzelet pillangószárnyai repítik a gyermek- és a felnőtt olvasót. Ösztönösnek hat, miközben nagyon is tudatosan épített fantáziabirodalom, benne az álmok, vágyak szimbolikus formákban és  tartalmakban sűrűsödnek.
 
A meseszerűség Linda környezetében is tükröződik: lakásának stílusa mintha egyéniségének kiterjesztése volna. Színekből, hangulatokból, anyagokból komponált harmóniák, barátságos bútorok, a nagy ablakon árad be a napfény, előtte a festőállvány.

- 15 éves koromból van egy naplórészlet, ahol már leírtam azt a kívánságomat, hogy saját műteremlakásom legyen. Az otthonteremtés nagyon fontos volt. Huszonéves koromban költöztem el a szüleimtől, 2004 óta építgetem ezt a környezetet. Az utóbbi időben lett ennyire ilyen.

Linda a sokéves magányt, a házasságot is próbálta. Jelenleg egyedül él, de kapcsolatban.
 
- Az egyedül élésben a vasárnapok a legnehezebbek. Rossz hazajönni egy sötét, üres lakásba. Sok mindennel meg lehet birkózni egyedül is. A vasárnap kuckózós nap, általában filmeket nézek. Szeretném, ha valakivel együtt nézhetnék filmeket, gyapjú zokniban. Szeretnék valakivel együtt ébredni, közösen főzni, ebédelni, sziesztázni. Hétköznapi dolgokra vágyom. Az alkotó munka egyszemélyes. Kell az a tudat, hogy egyedül vagyok. Olyan társat képzelek magamnak, aki maga is alkot, mondjuk ír. És időnként találkozunk a lakás különböző tereiben. Akkor tudom, hogy minden rendben van, ha megy a festés, mert akkor a másik engem emel. Nem áll tőlem messze a család gondolata, szeretném, ha lenne gyerekem, egy. De ez olyan emberrel működhet, aki hagy festeni, varrni is, örül, ha sütit sütök, respektálja, hogy tanítok, fotózok...

Most úgy tűnik, Linda megtalálta, amit keresett. A mesekönyvében benne van a gyermek utáni vágy, saját gyermeksége, minthogy tanárként gyerekek között él, s miattuk is kicsit jó gyerek maradni belül. De a Mese a zoknis fiókból úgy is  nézhető, mint egy szerelmes könyv. Mert azokat az alapképeket is  megfesti, ahogy egy fiú kézen fog egy lányt (te vagy a zöld szempár az álmomból). A könyv ajándék jellegű, óvodás kortól ajánlott.

- Berendezkedtem arra, hogy az a sorsom, hogy festeni fogok, és örömet szerzek a gyerekeknek, tanítom őket. De közben nyitott maradtam. Komolyan, mélyen hittem, hogy egyszer majd... És így lett. A szerelem akkor lesz a miénk, ha lemondunk róla. Akkor jön. De bármivel is így van. Bármivel, ami a vágyunk. Nem kell akarni.