Csak egy hajszál választotta el a kolbászt a kolbásztól Rábahídvégen

A különleges programot tavaly rendezték meg először. A rendezvény már akkor is sokakat vonzott a vasi faluba, ahol tavaly hét csapat töltötte meg a saját, szigorúan titkos receptúrájú készítményeivel a beleket.

Bár idén csupán három csapat sürgött-forgott a kolbásztöltőkkel ékesített asztalok körül, ez azonban mit sem vett el a rendezvény hangulatából. A vidámságról természetesen a pálinka és a bor is gondoskodott, a talpalávaló pedig dallamos, mulatós zene volt.

A kolbásztöltő versenyt disznóölés előzte meg. A parkban, hagyományos módon felnevelt disznókat aztán feldolgozták – lett is belőlük hurka, tepertős és sok más finomság, és persze  a húsuk volt a rendezvény egyik legfontosabb "alapanyaga".

Így a vidéki levegőre és házias ízekre vágyó, főleg városlakókból álló vendégsereg már csak a disznóölés eredményét élvezte. No meg végignézhette, ahogy a csapatok elkészítik a kolbászokat. A tavalyi héthez képest az idei három csapat kevésnek hangozhat, azonban figyelemreméltó, hogy mégis milyen sokszínű volt a mezőny. Ki-ki más-más fűszerekkel és poénokkal fegyverkezett fel – és ez utóbbiakból úgy sült el egyre több, ahogy fokozatosan oldódott a hangulat.

Őszinte verseny volt ez, hiszen aki benevezett, az nem a részvételt tartotta a legfontosabbnak, hanem azt, hogy nyerjen. Ugyanis minél finomabb kolbászt készítettek, annál nagyobb esélyük volt a fődíjra, arra a díszes sötétzöld agyagedényre, amelyet tavaly a Kolbászimádók csapata nyert meg.

A csapat idén is indult a versenyen. – Azért jöttünk, hogy nyerjünk – mondta a Kolbászimádók tagja, Czinczás Fanni, majd vidáman felnevetett az egész társaság. – Tavaly sikerült, biztosak vagyunk benne, hogy idén is fog. A viccet félretéve, leginkább a hangulat miatt neveztünk be még egyszer, és ezért fogunk 2017-ben is. Mi mindenkit szeretünk itt és ők is szeretnek minket!

A nagy esélyes csapat természetesen nem árulta el, hogy mi a titkuk. – Ez egy saját receptúra, ami nagyon titkos – mondta Fanni, miközben a társaságból mindenki hevesen csóválta a fejét, nehogy valaki véletlenül mégis beavassa a környéken állomásozó többi csapat szorgoskodó tagjait a nagy jókedv közepette.

Az ilyenféle, ízig-vérig falusias rendezvényeken szokatlan, Meating névre keresztelt csapatból sem hiányzott a lelkesedés.  A kizárólag fiatalokból álló társaság éppen úgy nyerni jött, mint a Kolbászimádók. A Meating tagjai rendkívüli módon rajonganak a kolbászért.

- Szeretjük a népi hagyományokat, ezért úgy döntöttünk, hogy eljövünk ide. A múlt évben voltunk először, ami azért volt különleges a számomra, mert még életemben nem töltöttem kolbászt, ezért azok nem sikerültek túl jól. Idén már kicsit jobb lett a végeredmény, de azért van még hova fejlődni – mondta Bödecs Bálint, miközben kissé tanácstalanul szemlélte az asztalukon, cserépedényben pihengető friss kolbászokat. – De semmi baj, mert nagyon jól érezzük magunkat – tette hozzá. – Talán túl jól, mert el is késtünk egy kicsit – hangsúlyozta egy csapattag a háttérből.

Arra természetesen ők sem adtak választ, hogy mi adja a kolbászuknak azt az ízt, amivel ők a kolbászok királyságának urai lehetnek. Azért annyit elmondtak nekünk, hogy eszük ágában sincs ilyen-olyan bajor és fehér kolbászokat készíteni, maradnak a jól bevált dolgoknál, így a fűszereik is követik a hagyományokat: bors, paprika, só és fokhagyma, meg szegfűszeg, másról szó sem lehetett náluk.

Egészen máshogy vélekedtek a harmadik csapat tagjai. A Kolbásztrió tagjai pontosan annyi különlegességgel készültek, ahányan voltak: barbecue-s, mustáros, vargányás kolbásszal. De a tavalyi közönségdíjasok itt sem álltak meg, ugyanis az egyre növekvő vendégsereg konzervatívabb tagjainak nagy örömére készítettek a jól megszokott, sima húsos kolbászból is.

A kolbásztöltés tíztől délig tartott, utána a csapatok pihenésképpen leültek ebédelni. Nem akármi bugyogott a bográcsban, hanem csángó gulyás, melyet maga Trummer Rudolf készített erre az eseményre.

A kiadós lakoma után a zsűri négy tagja elkezdte kóstolgatni a kolbászokat. Babati Zoltánnak, Szabó Zoltánnak, Balázs Istvánnak és Rábahidvég polgármesterének, Borsits Zoltánnak nagyon nehéz dolga volt, ugyanis mindegyik kolbásszal meg voltak elégedve. A döntésük meghozatala során az ízek harmóniájára figyeltek.

A különlegességekkel próbálkozók nagy hátrányban voltak – a zsűri tagjai vidékiként és szakértőként inkább a hagyományos ízeket keresték. - A kolbász összetevői a disznó lapockarésze, a hasalja - meg tokaszalonna, só, paprika, bors, fokhagyma és az emésztés kedvéért egy kis kömény – skandálta szinte egyszerre a zsűri nagy hanggal.

A számozott tányérokon szereplő kolbászkarikák mennyiségéből már lehetett látni, hogy ki fog nyerni. Az ötös számú finomságból már nem maradt semmi...

A zsűri döntött, jöhetett hát az eredményhirdetés, ami nem hozott nagy meglepetéseket. Ugyanis ismét a Kolbászimádók nyertek. – Hajszál választotta el a kolbászt a kolbásztól, de annak a kolbásznak olyan fantasztikus íze van, hogy egyből magával ragadott minket – indokolta döntését Borsits Zoltán.

A Kolbászimádók nagyon büszkék az eredményükre, el is határozták, hogy megünneplik azt. Nem kellett messze menniük. A verseny után estig tartó zenés, táncos mulatság kezdődött.