Húsz év után elköszön dr. Németh Kálmán

Sokat vacillált dr. Németh Kálmán, a Répce-parti kisváros két évtizede hivatalban lévő polgármestere, hogy elinduljon-e az őszi önkormányzati választáson, vagy 63 évesen válassza a pihenést. Azt mondja, már tavaly ősszel morfondírozott azon, hogy egy év múlva átadja a helyét másnak, és ezt az esztendő végén tudatja is a városlakókkal. Ám decemberben sokan megkeresték, biztatva az elöljárói munka további folytatására.

Akkor kért még fél év haladékot, hogy meghozza a végleges döntését. Ezalatt számba vette az érveket pro és kontra. Úgy hiszi, rengeteg szólt a maradás, s csak hajszálnyival több a befejezés mellett. Az utóbbinál figyelembe vette az őt mindenben támogató felesége véleményét is. Így aztán leteszi a lantot, bár hangsúlyozza: a polgármesterség neki nem nehéz munka, hanem szép feladat, tele kihívásokkal. Öt ciklus egy település élén nem kevés idő. Faggattuk, mire a legbüszkébb az eltelt két évtized eredményei közül.

– Amire a legbüszkébb vagyok, a répcelakiak zömének, meglehet, nem is tűnt fel. Pedig ezért dolgoztam a legtöbbet. Mégpedig, hogy a répcelaki polgárok a polgármesterrel, a képviselő-testülettel mindig beszélő viszonyban legyenek. Nálunk nem voltak korrupciós ügyek, a fejlesztési beruházásainkat a közbeszerzési törvénynél is szigorúbban pályáztattuk meg. Sokszor felvetették nagy tapasztalattal rendelkező munkatársaim, testületi tagok, hogy emeljük azokat az összeghatárokat, amelynél a polgármester egyedül dönthet, hiszen így gyorsabb az ügyintézés.

Következetesen azt mondtam: nem. Nagyon büszke vagyok a település fejlődésére, az infrastruktúra teljessé tételére. Ehhez kis adalék: a csatorna- és a szennyvízrendszer rákötési lehetőségét ingyen adtuk a lakosoknak, tudomásom szerint erre Magyarországon azóta sem volt példa. Lett szilárd hulladékgyűjtőnk, egészségházunk, műfüves pálya az iskolában, bővítettük a Polgármesteri Hivatalt, kialakítottuk a Bölcsőde és Idősek Klubja intézményt, korszerűsítettük a művelődési házat, az óvodát.

2001-ben első próbálkozásra városi rangot kaptunk, és uniós támogatással pompás főterünk lett. Élhető kis várossá váltunk. De mit csinál majd nyugdíjasként dr. Németh Kálmán? Gondozza a kertjét, a gyümölcsfáit, a galambjait, és olvas. Magyar írókat, költőket. És reménykedik, hogy nem lesz igaza Adynak, akinek a sorait épp most olvasta: "Úgy elfogy a magyar, mintha nem lett volna."